Előszó
Mindig úgy képzeltem, hogy ha majd nagyon elfáradok és nem fogok többet színházat játszani, akkor leülök és leírom a magam kis életét.
De "minden máskép van", - ahogy Karinthy mondta.
Én most...
Tovább
Előszó
Mindig úgy képzeltem, hogy ha majd nagyon elfáradok és nem fogok többet színházat játszani, akkor leülök és leírom a magam kis életét.
De "minden máskép van", - ahogy Karinthy mondta.
Én most karácsony hetében "a körülmények kényszerítő hatása alatt", amit az emberek úgy szoktak hívni: "véletlen", én szeretem úgy hívni, hogy "csoda" - leültem és harminc évvel előbb, mint ahogy gondoltam, írok magamról.
Kérem, vegyék úgy, mintha a névjegyemet nyujtanám át Önöknek.
Színésznő vagyok, nem író. Mégis szeretném, ha megéreznék, hogy ezt a könyvet én írtam: Mezey Mária. Ezt azért tartom szükségesnek kihangsúlyozni, mert manapság, ha megjelenik valami írás és alatta vagy felette egy színésznő neve áll, azt szokták kérdezni: hát ezt ki írta?
Ha ezt kérdeznék, fájna. Még ha igaz is, hogy néha, amikor a mondatok bukdácsolni kezdtek és bukfenceket hánytak, akkor megkértem valakit, hogy most segítsen és az segített.
Ez a könyv az enyém. Hibáival és erényeivel szeretettel átnyujtom Önöknek.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal