Ösvény a felhők felett

Előszó

Nem irigylem a hegymászókat, amikor az élelmes riporterek rendre felteszik nekik a kérdést: miért másznak hegyet? Persze nem irigylem a riportereket sem, amikor rendre azt a választ kapják interjúalanyaiktól: „mert ott van". Mint általában a közhelyekkel, ezzel sem lehet sokat kezdeni.
Másfelől viszont azon érdemes elgondolkozni, hogy miért ez az egyik első kérdés, ami egy laikus fejében rögtön felmerül, valahányszor hegymászót lát? Vajon miért nem kérdezik lépten-nyomon a focistáktól, bokszolóktól, esetleg autóversenyzőktől, hogy miért csinálják azt, amit? Mi olyan érthetetlen a hegymászásban - hiszen annyi minden látszólag értelmetlen, céltalan és nehezen megmagyarázható dolgot művelünk mindannyian?
Mezey László könyve azért jó könyv, mert elolvasása után a hegymászás egyáltalán nem tűnik érthetetlen és kizárólag őrültek által művelt időtöltésnek. Megtudhatjuk, hogyan lehet egy expedíciót megszervezni, milyen edzésprogramra van szükség, mire kell figyelni az akklimatizáció során és így tovább. A szerző több magashegyi expedíció technikai vezetőjeként minden csínját-bínját ismeri egy expedíció megszervezésének, menedzselésnek és irányításának, ráadásul mindezt úgy osztja meg velünk, hogy szinte magunk is a csapat egyik tagjának érezzük magunkat. Persze ezúttal is kiderül, hogy ebben nincsen semmi titokzatos, egy expedíció megszervezéséhez sem kell más, mint rengeteg munka, munka és munka.
De ez a dolgok egyik oldala csupán: a könyv elolvasása után megérthetjük, hogy megszállottság nélkül nem lehet hegyet mászni. Miközben átéljük, hogy Mezey mit és hogyan csinál, az is érezhetjük, hogy azért az egész mélyén csakugyan ott rejtőzik a kimondhatatlan. Számomra a könyv legszebb részei azok, amelyekben a hegyen átélt már-már misztikus élményeiről mesél, legyen az egy sílesiklás, néhány magányos perc egy kövön, vagy éppen egy nehéz szakasz elölmászása. Mezey egy helyütt párhuzamot is von a középkori szerzetes megszállottsága és egy hegymászó eltökéltsége között, és ez a hasonlat annál inkább megállja a helyét, mert - a szerző az élő példa rá - a kemény önsanyargatás és misztikum keresése mindkettejükre jellemző. Vissza