MÉGIS ÉLÜNK Trianon 100 A Magyar Művészeti Akadémia író, költő és irodalomtörténész tagjainak antológiája

Tartalom

Kötetünk íróinak, költőinek nagy része az eltelt trianoni száz
esztendő hét-nyolc évtizedének tanúja, hiszen szinte egész életük
ebben a történelmi, társadalmi, geopolitikai léthelyzetben telt el.
Olyan évtizedek állnak mögöttük, amelyekben maga a békediktátum
és annak következményei is jórészt tabunak számítottak, a közbeszédben,
közoktatásban, az irodalomban a maguk valóságában
nem szerepelhettek. A rendszerváltozást követő harminc év tette csak
lehetővé, hogy a Kárpát-medencei magyarság némaságban, egymástól
is elszigetelve élő csoportjai végre megismerhessék a tragikus XX.
század igaz történetét, saját sorsunk és egymás sorsának alakulását. Ez
az antológia ennek a lehetőségnek a jegyében született: szerzői mikor
magukról írnak, akkor is közös sorsunkról tudósítanak, kiteljesítik
nem csak az elmúlt száz esztendő hiteles történetének rajzát, de azt
a folyamatot is, hogy a szellem síkján, a művészet szintjén, saját
tudatunkban legalább összerakjuk mindazt, ami összetartozik.
"A magyar nyelvben élőként az a legfontosabb számomra, hogy
a szerzők mindegyike kortársunk, és bár az elmúlt évben többüket
elveszítettük, a Tőzsér Árpádtól Iancu Lauráig terjedő - széles
értelemben vett - balsors-örökös utódnemzedékként a szüleik,
nagyszüleik, dédszüleink életének megtöretéséről kapottként,
a külső kényszer okozta fájdalom és a megújulni-teremteni akarás
hétköznapjainak kettősségéről azonban már sajátjukként vallanak...
Kötetünk bizonyítéka annak, hogy nem felejtettük, hiszen nem
feledhetjük a közös nemzeti múltunk száz évnél régebbi értékeit,
amiként az elmúlt évszázad kulturális, valamint politikai és
társadalmi eseményeit sem, amelyeket bár külön-külön éltünk
meg, mégis átérezzük-ismerjük a magyar-egészet. Ez a mi jelenünk,
amire építhetjük majdnem-örökkévaló-jövőnket." - írja az antológia
bevezetőjében Kucsera Tamás Gergely, eszmetörténész.

Témakörök