Mezei gazdaság könyve V.

Előszó

ŐSZI GYAKORLAT.
AZ ŐSZI IDŐJÁRÁS ÉS MEZEI MUNKÁK ÁTTEKINTÉSE.
1. §. Visszatekintve a különböző évszakokra, láttuk, hogy a tél az alvás időszaka, midőn a természet nyugalomra kívánkozik; a tavasz a feléledés kora, melyben a természet visszatérő ereje minden teremtett lénybe uj tüzet önt; a nyár az előhaladás szaka, melyben a természet minden hatályát működteti termékei gyarapítására és szaporítására: és most már az őszt ugy tekintjük, mintáz élvezés évszakát, melyben a természet tökélyre fokozván az egyént, egyszersmind fajtájának jövendőre való fentartásáról is gondoskodik. Eszerint az ősznek illően folytatott vizsgálata, planétánk felszínén történt minden állapotváltozások ismeretére vezet: s így azon növényben, melynek kelését, tökélyesültét és hanyatlását néhány hónap alatt tapasztalhatjuk, summás ábrázolatát láthatjuk a haladó, gyarapodó természetnek az ő legnagyobb terjedelmében s minden időn tul terjedő folyamában. Ez a nagy előnye annak, ha a természet termékeit egymással való kapcsolatukban, s a természet eseményeit egymásutáni következésökben szemléljük és vizsgáljuk, s nem szorítkozunk csupán az egyéni tárgyra és az elvillanó jelenre; s ez ád az évszakok törvényének, mindeniknek külön-külön mutatkozó szépségei felett, oly nagy becset.
2. §. Jóllehet a mi éghajlatunk alatt a nyár végén juliusban megkapja a szántóvető fáradalmai gyümölcsének zsengéjét az őszi vetés letakaritásával, mindazáltal lehet mondani: hogy tizenkét havi összes munkái jutalmát csakugyan az ősz fizeti ki teljesen. Ekkor elmerül a remény a várt javak birtokában, s ez hálával és örömmel tölti el a szivet. De e pontig folytonosan növekednek és szaporodnak reményeink ugy, mint aggodalmaink, s ezekkel arányban igényli figyelmünket az évszakok működése, melyről való ismeretünk szintúgy őszszel éri végsummázatát, mint termékeink begyűjtése és takarítása. Azonban, miután annyi hálával tartozunk a gondviselésnek munkáink előmozdításáért és sikeresitéseért: nem lenne helyes - a mi pedig félő, hogy igen is gyakran megtörténik - sem túlzott aggodalmakkal nyugtalankodni, sem pedig a nyert áldásra nézve önzőleg igen sokat tulajdonitni saját munkánknak és belátásunknak. Vissza