Mezei Gábor

Előszó

Bevezető Amikor 1979-ben a Corvina Kiadó elhatározta, hogy MŰTEREM sorozatában netán rólam is megjelentet egy kötetet, épp annyira megtiszteltetésnek tekintettem a dolgot, mint ma a KRÁTER Kiadó érdeklődését. Sajnos, amikor Kömer Éva főszerkesztő helyére Vadas József került, megváltozott a helyzet, hamarosan a sorozat is megszűnt. Már akkor is tudtam, hogy az én belsőépítészeti munkásságom, ha nem is érdektelen, de nem elegendő ahhoz, hogy kellően érdekfeszítő könyv legyen belőle - vagyis ki kell terjesztenem a kört: nagyapámig visszatekintve, aki iparművész volt, szobafestő-mázoló, ahogy a szakma neveztetett - Alpár Ignác barátja és munkatársa, a Steindl Céh tagja, az Országos Iparegyesület alelnöke... Két leánya tanult rokon területeken, az idősebb belsőépítésznek, a másik, anyám, Hauswirth Magda, karikaturista lett. Korán kezdte, Adyt rajzolta egy vendéglőben, a költő aláírta a rajzot, amely azonban elveszett az idők homályában, mint annyi minden más, tárgyak, emberek és eszmék egyaránt. Apám Mezei Imre - írói nevén Pán Imre, költő, művészeti író és mozgalmár, az Mann Tamás Európai Iskola alapítója, folyóiratok szerkesztője, filmújságíró korábban és dadaista alapítója...
Szeretnék megmutatni valamit szüleim köreiről, barátaikról; akiknek egy részét megörököltem. Közlök leveleket Karinthy Frigyestől Tamkó Sirató Károlyig, dokumentumokat, amelyek fontos személyekkel, dolgokkal kapcsolatosak. No és persze a művek: anyám karikatúrái, apám versei, többnyire eddig publikálatlan, vagy épp hozzáférhetetlenül közreadott művek. Érdekességek, mint például Moholy Nagy lapja Pán Imréhez, Alpár Ignác levele nagyapámhoz... s hogy miért? És pont itt? Mert az ember nem önmagában van és alakult. Mert az, amit csináltam, visszanyúlik a múltba, beágyazódott a jelenbe, és talán némi befolyással bír a jövőre nézve is. Sorsomra és tevékenységemre döntő befolyással voltak személyek, Makovecz Imre építész, Farkasházi Menyhért pszichoanalitikus, Mann Tamás természetgyógyász és még sokan mások, akikről okvetlenül meg kell emlékeznem, mert másképp a történet nem volna teljes...
Budapest, 1996. október Vissza