Mezei füst (Tiltólistás kötet)

Előszó

Részlet a könyvből:

A dűlő szélire támaszkodott a kistanya. Olyan közel, hogy két kis homályos szemével akár belenézhetett az úton járkáló szegény emberek tarisznyájába. Volt ugyan előtte egy ölnyi széles kis virágágy, hat szál petúniával és négy árva törökszekfűvel, attul előbbre meg kötésig érő kerítés uszukóróbul, ám mégse azért nem nézegettem bele a jövő-menők tarisznyájába, mert ezek itt közben voltak, hanem a jövő-menők tarisznyájában úgyse volt semmi csudálatos.
Az uszukórókerítés elnyult a dűlő mentén, a szomszéd mesgyéjéig, ott abbamaradt, a szomszéd földszalagon nem volt tanya, meg a következőn, meg a harmadikon, még a negyediken se. Másik három oldalán meg ez a kistanya se volt bekerítve. Elől is csak a módja kedvéért. Hogy kiskaput lehessen rá vágni. Lássák az úton járók, nem olyan, ez mint a cselédház, ahol se kerítés, se kiskert, semmi, ha kilépnek a pitvarbul, nyomban a gazdájuk földjén vannak, ahol keresztül-kasul jön-megy akárki. Más az, hogy kiáll az ember a saját kiskapujába, még ha csak uszukóróbul van is. Más az, ha onnan nézeget szét a világba, mintha csak úgy a meztelen földről bámulna szerteszét. A kapu az kapu, egy kicsit rangjelző, s ha éppen nem is áll kint senki, az arra menő mezei embernek köszönésre billen a keze, mert eszébe jut, hogy tisztességtudó ember itt mehet be Kolozsiék tanyájába. Vissza