Jenatsch György/Borgia Angela/Pescara megpróbáltatása

Előszó

Meyer Konrád későn és nehezen lett íróvá. Egyik klasszikusa az ujabb német irodalomnak, s harmicz esztendős korában még nem volt kifogástalan a németsége. Ritka eredeti tehetség, férfikora derekáig mégis pusztán abból állott irodalmi munkássága, hogy német történelmi tanulmányokat fordított francziára. Arra gondolt, hogy a franczia nyelv magántanára legyen valamelyik egyetemen; későbben jogi pályára, azután festőnek készült; hivatalt akart vállalni, s csak magának szándékozott verselgetni. Párisban, Münchenben, Olaszországban kereste élete czélját, pedig lelkének minden szála szülőföldjéhez, Svájczhoz kötötte, melynek történetéből merítette főbb munkáinak tárgyát. Mikor végre írni kezdett is, vers- és dráma-témákat forgatott fejében, pedig az elbeszéléshez legtöbb a tehetsége. Egész élete csupa merő ilyen ellentét. A legerősebb elmék s a leghiggadtabb emberek egyike, s élete folytában kétszer kerül az őrültek házába. A történet legpompásabb korszakát, a renaissancet festi legnagyobb kedvvel munkáiban, Rubens a kedves festője, - maga meg a legszürkébb polgári életet éli, hivatalnoki egyszerüségben. Mindent elkövet, hogy nyugodt napokat lásson s ezt a nyugalmat végig keresi Svájcznak valamennyi hegyén-völgyén. Zárkózott, emberkerülő természet, de jó fiú, gyöngéd testvér s holta után családja marad. Egy napig sem tud ellenni huga nélkül; vele járja be költői műveinek színterét, neki mondja tollba regényeit, a protestanizmus harczairól, a renaissance szenvedélyes hőseiről, - Svájcz valamelyik csöndes völgyében, egy árnyas fa alatt, míg kutyája lábaihoz lapúl, macskája az asztalon dorombol, s az író közben-közben pihenőül morzsát szór a madarknak. Vissza