Metszet 2011. november-december

Előszó

Nem áll jól a válság az építészeknek. Ez a szakma alapvetően optimista és jövőbetekintő, hiszen minek építene az, aki nem hiszi, hogy a jövőben az épületre szükség lesz? Egy bölcsésznek a nagy magyar sorstragédián búsongania, vagy egy orvosnak a tragédiákat fájlalnia beleillik az összképbe, de az építésznek az építés, az alkotás öröme kellene, hogy osztályrésze legyen. Márpedig válság van. Talán a gödör alján lehetünk, talán most van a legtöbb kolléga megbízás nélkül - legalábbis úgy tűnik, míg sokakat csak most ér el a válság, mások már túl vannak a nehezén, újra megtalálták őket a megbízások. Hogy kik ezek?
Pályázat-nyertesek, ipari épületekkel foglalkozók és energiatudatos tervezők. Ez az a három csoport meglátásom szerint, amelynek van munkája - persze itt sem mindenkinek, de sokaknak. E számunk készítése közben feltűnő volt, hogy több tervező - szinte restelkedve - panaszkodott túlterhelésre. Nem csoda, hogy ez éppen e számnál volt érzékelhető, hiszen a téma az ipari épületek tervezése, ráadásul manapság itt is (mint a mellékelt fotó is mutatja) követelmény az energiatudatosság. Közhely már, hogy az energetikára oda kell figyelni, de hiába közhely, a szakmának itt igenis sok tanulnivalója van. Írom ezt annak ellenére, hogy éppen úgy tűnik: az energetikai rendelet várt - és szakmai körökben ismert - szigorítása csúszik. Pedig nagyon jó lenne, ha a reményeink - no és kormányakarat - szerint végre beinduló lakásépítés nem a három-öt évvel ezelőtti penésztelepeket gyártaná újra. Még Ócsán sem. Hátha így lesz. Legyünk optimisták, nekünk ez áll jól! Vissza