Előszó
Részlet a folyóiratból:
"Bár a film története alig több mint száz évet ölel fel,
már az egész korai időktől kezdve készültek
filmtörténeti munkák, és a történetírás igénye a mai
napig kíséri a filmet. A film történetírás azonban sokat
változott az egyes korok szemléletétől, a filmről
kialakított képünktől függően, valamint, és nem utolsósorban,
a történetírás változó módszertana miatt. Bizonyos
technikák, megközelítési módok megkérdőjeleződtek,
elavultakká váltak, az elméleti viták és új módszerek
pedig szükségszerűen nyomot hagytak a film történeti
megértésén. Az ötvenes-hatvanas évekig a szerzők a
terület átláthatósága miatt még minden további nélkül
vállalkoztak egyetemes történeti áttekintésekre, később
azonban inkább csak egyes országokat, korszakokat,
műfajokat, stb. tanulmányoztak. Ez a váltás mégsem
csak a feldolgozandó anyag gyarapodásának tudható be,
hanem annak is, hogy egyre több elméleti kétely merült
fel az egyetemes filmtörténetírás módszerével kapcso-
latban, és ma már csak nagyon kevés szerző meri
vállalni a szelekciót és az ezzel járó kritikát. Egy mai
filmtörténetnek már nemcsak a filmek létrejöttét kell
bemutatnia, hanem az azt befolyásoló gyártási körülményeket,
a mozizási szokásokat, a film társadalomra
gyakorolt hatását, egyéb médiumokkal (pl. TY videó)
való kapcsolatát is - hogy csak a néhányat említsünk a
komplex történetírás által támasztott új követelmények
közül. (A filmtörténet-elméletek változását a Metropolis
1997 tavaszi számában próbáltuk bemutatni.) Prob-
lematikussá vált a tárgyalandó anyag meghatározása is.
A korai klasszikus filmtörténetek egyértelműen egyfajta
értékközvetítő szándékkal íródtak: a kritikusok és
történészek által fontosnak tartott művészfilmek
fonalára fűzték fel a filmeket. Ezzel szemben ma egyre
nagyobb hangsúlyt kapnak a populáris filmek, ráadásul
a különböző réteg- illetve kisebbségi vagy marginális
filmeket még a hagyományos értékközpontú
történetírás sem hagyhatja teljesen figyelmen kívül.
Vissza