Meteóra

Előszó

Részlet:
Aszkézis és imádság országa
A Teremtő csodálatos alkotása, a Meteóta, már a XI. században, Kelet leghatalmasabb szerzetesi közösségnek számított. A thesszáliai alföld valóságos sziklaerdője, a Koziaka és Antihászion hegyek közül nőtt ki. A kőfalakon belül, egy szokatlan világ köszönti a szerzeteseket, egy világ, amely, bizalmat kelt benned és egyidőben engedelmességre int. A sziklaerdőhöz a hit, megerősödik az akaraterő és kicsiszolódik az egyéniség. Mint a földnélküli paraszt, aki az engedelmességet mindig törvénynek tartotta, aki más fegyvert nem ismert az ima és a börtön kívül, akit egy életen keresztül az erős akarat vezérelte, a szerzetesek évszázadokon keresztül, hűséges őrei voltak a törtélemi és nemzeti öntudatunknak, amely határain belül művelték a szent írást és az ortodox görögsége mesterségeit. A Meteórák, ez a fenséges hely, az évek múlásával igazi kulturális oázissá változott, amely mint erős mágnes vonzotta a több ezer askétát, akik csak itt találták meg igazán a leírhatatlan lelki nyugalmat az erőt, hogy elűzzék a bűnt és megvalósítsák a gondolatbeli imádságot. A rejtélyes összhangot keltő, irdatlan magas és meredek szikla, a magány és csend hatalma, az örök életű kolostorok láttára, a látogató néma eksztárisba esik és úgy érzi szárnyai nőnek és csak egy lépés választja el őket a mennyország kapujától. A sziklák keletkezésének története különös. A geológusok szerint a földtörténeti harmadkorban, mintegy 60 millió ével ezelőtt a thesszália mai területét tengervíz borította. A gígászi földmozgások megszülték Pindosz magas csúcsait, a tenger pedig lassan levonult a thesszáliai sikszágról, otthagyva örök emlékként a furcsa alakú oszlopokká szabdalt több száz méter magas hordalékkúpokat, azaz a Meteóra különös, rejtelmes világát.
A Meteóra 21kolostorából, ma csak 6 áll rendelkezésre a látogatók számára: A Nagy Meteóra kolostor, a Varlaam, az Ajita Triada (Szentháromság), az Ajiosz NIkoláusz tu Anapfsza és a Russzánu kolostor. A többi 15 romvadölt és lakatlan. Vissza