Meteora

Előszó

Pindosz és Hászia között, ott ahol Thesszália csendes síksága Közép - Görögország méltóságteljes hegyeinek első vonulataival találkozik, található Meteora.
Gigantikus, sötétszínű sziklák magaslanak a thesszáliai föld utolsó rétjein, világméretű óriások vad harcának pompás képét alkotva. A látvány méltóságban, térben és formában megfoghatatlan. Csodálkozással, félelemmel és áhitattal kevert furcsa érzések ragadják meg a látogatót amikor megpillantva ezeket a sziklákat, érzi az ember lét jelentéktelen és kezdetleges helyét a végtelen mindenségben.
Nem íródtak képzeletbeli történetek, legendák sem léteznek, de még a mitológia sem foglalkozott ezzel a furcsa jelenséggel. Egyetlen ógörög vagy külföldi történész mégcsak utalást sem tesz rájuk. A századok ködfátylában eltűnik létezésük képe és csak az utóbbi évezredben kezdtek a történészek foglalkozni velük.
Ez a méltóságteljes földrajzi jelenség, - ami egyébként a világon egyedülálló -, időnként foglalkoztatta a görög és külföldi geológusokat, akik azonban nem tudtak tiszta képet adni e hatalmas sziklatömbök keletkezéséről. Úgy tűnik, hogy az igazsághoz közelebb Filipson, német geológus elmélete áll, aki kb. a múlt század végén jött el Görögországba. Véleménye szerint, e hatalmas kőtömbök keletkezése egy nagy folyó hordalékköveinek és mésztartazése kőzeteinek kúp formájú lerakódásával magyarázható a folyó delta torkolatánál. E folyó vizei több millió éven keresztül az akkor Thesszáliát borító keskeny és mély tengerszakaszba ömlöttek. A századok során bekövetkező geológiai változások felemelték és elkülönítették ezt a szakaszt, amikor a Tempi szorosból lezúduló vizek visszahúzódtak a mai Égei tengerbe. Később pedig, a földtörténeti harmadkorban, kialakultak a Pindosz hegység alpoki gyűrődései, s ennek következtében e masszív tömbök leváltak s kialakult közöttük a Piniosz folyó völgye. E megközelíthetetlen és vad táj természeténél fogva századokon át biztosította az emberek védelmét, az időnként behatoló, különböző hódítók támadásaitól. E megközelíthetetlen sziklák pedig biztonságos hajlékot és nyugalmat nyújtottak az aszkétáknak majd a remetéknek, akik távol a világi élettől, a sziklák égi csendjében úgy érezték, hogy közelebb vannak az Istenhez, s mámorban, félelemben és nélkülözésben élve a keresztényi tökéletességre törekedtek.
Az aszkéták és remeték, akik az első időkben elszigetelten éltek, kis kápolnában imádkoztak, mely kápolnákat "imahelyeknek" neveztek. Lassan azonban kénytelenek voltak egyesülni és remetetanyákat alapítani, hogy ily módon még tökéletesebben tudják teljesíteni keresztényi kötelezettségeiket. Hogy pontosan mikor vált lakott területté Meteora - nem ismeretes. Minden létező írásos forrás e szerzetes világot már szervezett voltában említi. A Bizánc - kutatók véleménye szerint még az időszámításunk szerinti második évezred előtt is léteztek remeték, akik szerzetesi közösségben éltek.
Más források szerint az első aszkéta Varnava volt, aki 950-970-es években alapította az ősi Szentlélek szerzetesi közösséget.
Ezt követően kb. az i. sz. 1020-ban a krétai Andronikosz megalapította a Metamorfoszisz remetealakot és évek múlva, kb. az i. sz. 1160-ban megalapításra került a Sztagon vagy Dupiani remetealak is.
Kétszáz év múlva Varlaam aszkéta megalapított a Trisz lerarhesz és a Mindszentek kolostorokat. Ezt követően ismeretlen egyházi személyek újabb kolostorokat alapítanak: Ajia Triada, Ajiosz Sztefanosz, Ipantisz, Ruszanu, Ajiosz Jeorgiosz, Agiosz Nikolaosz Anapausza, Mikanai Szűzanya, Aji Theodori, Ajiosz Nikolaosz Bantova, Pantokrator, Szent Apostolok, Ajiosz Grigoriosz, Ajiosz Antoniosz, Szent kolostor, Prodromu, Modesztu, Aliszeosz, Péter apostol, Ajiosz Dimitriosz, Kallisztratu, Taxiarhon, Ionnau Bunila kolostor.
Az idők során, - hála a fejedelmek kegyének és az adományok révén szerzett birtokoknak -, e kolostorváros összeszerveződött és megerősödött s egyre jobban vonzotta a barátok és aszkéták tömegét. A 17. század táján pedig eléri virágzásának csúcsát.
Ettől az időtől kezdve, azonban hanyatlani kezdett, s e hanyatlás eredményeként ma csak a Metamorfoszisz, Varlaam, Ajiosz Nikolaosz, Ruszanu, Ajia Triada és az Ajiosz Sztefanosz kolostorok, valamint egyes kolostorrészlegek működnek, míg a többi kolostor eltűnt.
Vissza