Metafora a pedagógiában

Előszó

Az Oktatás-módszertani Kiskönyvtár e kötete a metaforák pedagógiai felhasználásához kíván segítséget nyújtani. Mivel az oktatásban kevéssé ismert jelenségről van szó, ezért elengedhetetlen, hogy előbb áttekintsük a metaforákkal kapcsolatos elméleti alapismereteket, és csak ezután térjünk rá a gyakorlati kérdésekre. Egy rövid elméleti vázlat azért is fontos, mert a metaforával folyó munkát gyakran kíséri heurisztikus élmény. Ez a jelenség félreértelmezéséhez vezethet, a metafora alá- vagy túlbecsüléséhez. A metafora használható a tudományos kutatásban, a közoktatásban, a felsőoktatásban és a tanártovábbképzésben. Nem szükséges, hogy mindenki a metaforaelméletek szakértője legyen, de jó ismerni a belső folyamatokat, a metafora lényegét, megismerésben betöltött szerepét.
A metaforáról szóló irodalomnak ma kisebb az a része, amelyik a pedagógiával hozza összefüggésbe, mint az, amelyik a nyelvészethez, a filozófiához köti. Gyakrabban vizsgálják esztétikai nyelvalakzatként, mint köznyelviként vagy a tudományok nyelvének részeként. A kognitív tudományok térhódításának egyik következménye, hogy újraértelmezik a megismerés és a nyelv kapcsolatát, s ez fontos lett a pedagógia számára. A metaforát, az analógiát, a példát ismerték és használták eddig is az oktatásban. Az újdonság talán abban a személetben van, amely a kognitív tudományok révén áramlik be a neveléstudományba, s abban, hogy kutatási módszernek is tekintik, amely a pedagógiai fogalmak tartalmát, az iskola, a nevelés világát képes vizsgálni. Összehasonlítva más tudományokkal, a neveléstudomány keveset foglalkozik saját nyelvével mint tudományos nyelvvel, annak például metaforikus jellegével. Pedig éppen a kognitív tudományok hatására vetődik fel a kérdés, hogy mi a nyelv szerepe a megismerésben, a világról való gondolkodásban. Vissza