Metafizikai értekezések

Előszó

BEVEZETÉS A METAFIZIKÁBA.
Ha összevetjük egymással a metafizika meghatározásait, valamint az abszolutum fogalmazásait, észrevesszük, hogy a filozófusok, látszólagos eltéréseik ellenére is egyetértően, a dolgok megismerésének két mélyen különböző módját határolják el. Az első azt foglalja magában, hogy a dolgot körüljárjuk; a második azt, hogy belemegyünk. Az első a nézőponttól függ, melybe helyezkedünk s a szimbólumoktól, melyekkel kifejezzük magunkat. A második nem vevődik semmiféle nézőpontból és nem támaszkodik semmiféle szimbólumra. Az első ismeretről azt mondjuk, hogy megáll a relatívnál; a másodikról, ahol t. i. e második lehetséges, azt, hogy eljut az abszolutig.
Vegyük például egy tárgy mozgását a térben. Különbözően veszem észre a mozgó vagy mozdulatlan nézőpont szerint, ahonnan figyelem. Különbözően fejezem ki a tengelyrendszer vagy tájékoztató pontok szerint, melyekre vonatkoztatom, szóval a szimbolumok szerint, melyekre lefordítom. És e kettős okból hívom relatívnak: mind az egyik, mind a másik esetben magán a tárgyon kívül helyezkedem. Mikor abszolút mozgásról beszélek, akkor a tárgynak már bensőt, valami lelkiállapot-félét tulajdonítottam, sőt szimpátiátok ezekkel az állapotokkal és képzeletem erejével beléjük iktatódom. Más-más dolgot élek á,t aszerint, hogy a tárgy mozog-e vagy mozdulatlan, aszerint, hogy ezt a mozgást végzi-e vagy a másikat. Es az amit átélek, nem függ majd sem a nézőponttól, melyet a tárggyal szemben elfoglalhatnék, hisz benne leszek a tárgyban, sem a szimbólumoktól, melyekre lefordíthatnám, hisz lemondtam minden fordításról, hogy szert tehessek az eredetire. Szóval a mozgást többé nem kívülről, valamiképen önmagamból fogom fel, hanem belülről, magában, önmagában. Kezemben lesz valami abszolut.
Vissza