Mészöly Kálmán

Előszó

Kiírni, kibeszélni magamból mindent.
Futballt, szerelmet, drámát, boldogságot, mámort, megaláztatást, büszkeséget, hétköznapokat, ünnepi pillanatokat, sikert, csalódást és szenvedélyt.
Mert szenvedély vitt előre mindig.
Mindig és minden pillanatban.
A szenvedély sodort, szinte tolt a futballpályára. Annak köszönhetem a felejthetetlen győzelmeket, és az utat, amelyet bejártam. A szenvedély most hetven fölött is bennem van, bennem dolgozik, ezért is fogtam hozzá ehhez a könyvhöz, már régóta munkál bennem, már régóta kikívánkozik belőlem mindaz, ami most a papírra kerül. Hosszú volt az út, nagyon hosszú, de kitörölhetetlen pillanatokkal teli, ezt akarom most megörökíteni, hogy itt legyen, hogy itt maradjon, mint egy kéznyomat. Vissza

Fülszöveg

Állandóan a nagy pofám miatt kerültem bajba. Mert nem tudom befogni a számat. De miért is tenném? Engem őszinteségre neveltek. Most végre úgy beszélhetek az életemről, hogy nem vágnak közbe, hogy nem legyintenek rám, hogy nem állítanak félre.
Elmesélek hét mindent. Tudja meg mindenki, milyen volt szegénységben, a rendszer által kiszolgáltatottan élni; milyen volt a fájdalomtól üvölteni, miután csaknem ájulásig vertek a pribékek; milyen szembenézni a halállal egy repülőúton; és milyen a nincstelenségből kitörve a népszerűségben fürödni. Azt is elmondom, milyen volt a Real Madrid, az Inter, a Santos ellen pályára lépni, és Pelével, Eusebioval vagy éppen Di Stefanóval s Puskással szemben csatázni - és milyen volt abban a Vasasban játszani, amelyik akkoriban a világ legjobbjai közé tartozott. De a könnyeimről is beszélek, mert olykor zokogtam, az ég felé néztem, s üvöltöttem: miért nem sikerül nekünk, magyaroknak? Miért mi veszítünk mindig a legfontosabb pillanatokban?! A legfájóbb bukás után is nekem kellett kimondanom, a mi időnk lejért. Na meg később is én álltam a felbőszült szurkolók elé, amikor elbuktuk a 2012-es Eb-rendezést, és én ordítottam a kamerákba, hogy „át lettünk verve, a büdös úristenit neki...".
Vannak, akik gúnyolódnak a filmszereplésemen, de az utókornak tudnia kell arról is, mit éltem át a kispadon kapitányként, és miként lehetett feldolgozni, hogy az évek, évtizedek alatt gyakorlatilag megszűnt a minőségi magyar futball. Ugyanakkor szeretném, ha tíz vagy húsz év múlva is pontosan tudnák, hogy volt egyszer magyar labdarúgás. És a főszereplők között ott volt Mészöly Kálmán, a Szőke Szikla is. Vissza