Schubert

Előszó

A DAL LELKE A FÖLDRE SZÁLLT...
A dal szállt a Mindenségben, kereste, hogy kinek érintse meg lelkét, kit tegyen boldoggá vagy örökre boldogtalanná. S kiválasztott egyet, elárasztotta fénnyel, benne zengett, benne élt utolsó szívveréséig s egyszerre boldoggá és boldogtalanná tette. A dal testbe költözött és a halhatatlanságot adta örökül hordozójának. Mint hű barát, kitartott mellette és egyszerre röppent fel vele a mennyországba.
E szent örökség viselője, a halhatatlanság láthatatlan glóriájával homlokán, egy téli napon csodálkozva nyitotta fel először szemeit az életre. A dal lelke testet öltött, megszületett Schubert és vele a dal a földön... Vissza

Fülszöveg

»A dal lelke a földre szállt.« Így kezdi ennek a könyvnek a szerzője Schubert életének leírását. Valóban, azt a szót, hogy »dal«, csak Schuberten keresztül értjük meg, az ő örökéletű dalai az igazi, szívet-lelket gyönyörködtető dallamok, amelyek öreget és fiatalt egyformán felvidítanak és szórakoztatnak. Schubert hányatott életén keresztül odaadta egész lelkét az emberiség gyönyörűségére... Sohasem volt könnyű számára az élet, mindig gondokkal küszködött, mondhatnók sose volt egyszerre két garas a zsebében. Ha nem lettek volna odaadó barátai, talán éhen pusztult volna. Így is fiatalon halt meg, gyógyíthatatlan, súlyos betegségben.
Nem szűkölködik a nagy dalköltő élete magyar vonatkozásokban sem, így az Esterházy-családdal való kapcsolatai is feltárulnak az olvasó előtt.
Ebben a könyvben nemcsak Schubert élete, hanem a korabeli Biedermayer-Bécs filmje is lepereg az olvasó előtt.
A hivatott író nemcsak egy puszta életregényt mutat be, hanem Schubert sok-sok dalának a keletkezését is elmondja. Mélyebben belemerül két leghíresebb dalciklusának, a »Schöne Mülerin« és a »Winterreise« ismertetésébe: mindegyik egy-egy külön regény.
Aztán eljön a szomorú vég: a földre szállt szeráf visszaadja lelkét Teremtőjének és nem marad utána más, mint halhatatlan melódiái és... egy-két ruha, egy elárvult zongora és néhány utolsó garas... Vissza