Szeretettel vár Keszthely

Előszó

Keszthely a Balaton északnyugati csücskén, a Keszthelyi-hegység karéjának ölelésében fekvő, az újkőkortól folyamatosan lakott település. Az avarok, a rómaiak uralma, a honfoglalás, a középkor és végül a város fénykorát hozó XVIII-XIX. század, az egymásra rakódó kultúrák, társadalmak alakították ki karakterét, mai arculatát. Keszthelyt 1247-ben említi először írásos forrás, 1403-tól már mezővárosként szerepel okleveleinkben. Keszthely földesurának báró Lackfi II. István nádornak köszönhetően a XIV. század második felében itt épült meg a Balaton-part legnagyobb gótikus temploma (a mai Fő téri plébániatemplom), és telepedtek ferences szerzetesek a városba. A török időben a templomot végvárrá alakították át, amely sikeresen vészelte át a nehéz éveket. A XVIII. század elején Keszthelyt megszerző Festeticsek ide helyezték birtokközpontjukat és megkezdték barokk kastélyuk építését. A grófi, majd hercegi rangot szerző család legkiemelkedőbb tagja Festetics I. György gróf Keszthelyen alapította meg a kontinens első rendszeres mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont, ő hívta Helikoni Ünnepségekre a kor jeles költőit, tudósait. A fürdőélet csupán a reformkorban indult meg, ám 1846-ban már a keszthelyi kikötőben üdvözölhették a Balaton első gőzösét, a Kisfaludyt. Az évek során Keszthely sok neves és méltán világhírű festőnek, zeneszerzőnek, tudósnak
adott otthont rövidebb, vagy hosszabb időre. A XX. században számos új épülettel gazdagodott a város, amely mediterrán hangulatával, a Balaton-partra lesiető utcácskáival méltán kedvelt helye a nyugodt pihenésre és színvonalas szórakozásra vágyó embereknek.
Vissza