Csecsenföldön

Előszó

Csecsenföld. A háború. A világnak újsághír. A politikusoknak rossz emlék. Nekünk - Mészáros Sanyinak és nekem - életünk egyik legfontosabb élménye. Nekünk, azon generáció tagjainak, akik - Istennek hála - sosem ismertük a háborút, a háború maga. Amelyben megértettük, mi a háború, mi a pusztulás, a halál, a reménytelenség, milyen gyorsan és milyen mértékben deformálódhat az ember és válhat szörnyeteggé, gyilkossá. De egyben az emberi önfeláldozás, akaraterő példája is. Az EBESZ-misszió, a Vöröskereszt, az Orvosok Határok Nélkül, Fred Cuny és Szergej Kovaljov - emberek, névvel és névtelenül, hősök, akik készek voltak kényelmüket, munkájukat, életüket áldozni ismeretlen emberekért. A csecsen háború a világtörténelem részévé vált. Az EBESZ pedig felnőtté. Először sikerült missziót létesíteni egy olyan belső konfliktusban, amelynek főszereplője a nagyhatalom: Oroszország.
S bár a háborút nem sikerült befejeznünk, a harci cselekményeket megszüntető tűzszünet(ek)ben döntő szerepet játszott az EBESZ, s benne Magyarország, a kis Magyarország, s a magyar diplomácia, amelynek nem volt más eszköze, mint az igazság, a pártatlanság, a nemzetközi közösség támogatása, s saját bátorsága, szakmai tudása - és szerencséje. A történelem mindent feljegyez - de sosem hálás. Nem lesz hálás Horn Gyulának, aki végül is rávette Borisz Jelcint a misszió elfogadására, pedig kétoldalú tárgyalásokon találkoztak, s a kockázat nem volt elhanyagolható, nem árnyékolja-e be a csecsen kérdés felvetése a kapcsolatokat. Vissza