A mese véget ér...

Előszó

Vannak emberek, akik évekig tanulnak zongorázni, csupán azért, hogy olykor ismerőseiket, barátaikat elszórakoztassák. Eszük ágában sincs megcélozni a Zeneakadémia dobogóját, beérik azzal, hogy önmaguknak és szűkebb környezetüknek öröme telik viszonylag, kulturált játékukban. Egy-egy lelkes házi zenélés néha többet jelenthet a hallgatóknak, mint némely lélektelen, rosszul sikerült koncert, még ha a legfényesebb hangversenyteremben rendezik is meg azt. A költészetnek és a képzőművészetnek is megvannak a maga házi zenészei. És olykor bizony érnek annyit, mint sok kiégett „muzsikusa" a tollnak és az ecsetnek. Aki - noha botladozva de - szívvel ír és rajzol, jobban a lelkünkbe markolhat néha mint az, aki csak rutinból produkál művészileg különbet. Ezért öröm nekem ez a diák-antológia. őszintén szólva nem tudnám pontosan megmondani, hogy mik azok, amik ebben a könyvecskében felsorakoznak. Versek és tárcák, grafikákkal megtűzdelve? Avagy tizenéves emberek naplójegyzetszerű - vers vagy novella „kinézetű" - gondolatai, rajzokban láttatott indulatai? Azt hiszem, ez az az eset, amikor nem érezzük szükségét annak, hogy az élményt jelentő írásokat és ábrákat valamely megszokott műfaji kategóriába mindenáron belegyömöszöljük. Az itt közölt próbálkozások bimbózó lelkek poétikus megnyilatkozásai, akár alkotásnak tekintjük őket, akár nem - s ez maradéktalanul leszerel bennünket, akik élvezői lehetünk ennek a különös kis könyvecskének. Magával ragad mindig az érzés elementáris őszintesége, a póztalanság, a természetesség lenyűgöző bája. Ugyanakkor megcsap bennünket a szorongás jeges huzata is. Hol van ebből a kötetből a felhőtlen, gyermeki életöröm? A futkosás mámora, a labdaűző, sárkánykergető szilajság? Hol az első randevúk romlatlan izgalma, az árnyéktalan csókok bíborragyogása? Mintha nem is kamaszok alkotásaival állnánk szemben. Ezek a gyerekek az önfeledt pillanatok helyett „halált izzó élet-percek" és „mérgezetten menetelő órák" üzekedését figyelik a „pofonvágott társadalomban". Ezeknek a fiatal életeknek ösztöneit „unalomban, fáradságosan összeszedett erkölcsök" íratlan cikkelyei szabályozzák - vagy kötik gúzsba. Vissza