Mesteriskola

Előszó

Mi a mesteriskola célja, rendeltetése, - mi az ami 2 évente mintegy 100 fiatal építészt jelentkezésre késztet, amikor a mesteriskola elvégzése anyagi előnyt nem jelent, semmi féle címet nem ad? Nagyon sablonos az a válasz, hogy „fiatal építészek továbbképzése", nem is beszélve arról, hogy nálunk a „továbbképzés" is eléggé elhasznált és lejáratott kifejezés. Valamivel többről van szó. Elsősorban és döntően: a szemlélet és személyiség alakításáról. Cél: az önálló gondolkodásra, ítéletre való késztetés, nevelés. A tudatos és szuverén egyéniség alakítása. Sokat emlegetik mostanában az ötvenes évek kárait, napjainkig terjedő ártalmait. Szerintem ezek közül az egyik legrontóbb, amelyik az önálló gondolkodásról, véleményalakításról igyekezett leszoktatni. Ez a manipulált, előregyártott gondolkodásmód még napjainkban is hat.
Az ötvenes évek az egyéniséget nem szerette. Hozzájárul ehhez az az uniformizálódásra való és jellegvesztéssel járó törekvés, mint világjelenség, (okait itt nem kutatom, csak regisztrálom), amely nemcsak a lakótelepeken, de a fejekben is sivárságot teremt. És természetes következmény a szembeszegülés és éppen a legjobbaknál az elkülönülés, elmagányosodás, a tömegből való kiszakadás igénye, a tömeg kerülése, - finoman kifejezve - a közélet pangása, minden területen, minden vonatkozásban. De van ennek a jelenségnek egy másik kisugárzása is. Ilyés Gyula már vagy húsz évvel ezelőtt megfogalmazta az „önmegvalósítás" ártalmát; túlságosan sok egyéniségünk van. Az egyéniség fogalma a betegség tüneteit mutatja Európában. Betegség, vagy ha úgy tetszik, mánia. „Az átlagember görcsösen különbözni akar. Benne van ebben az a hiányérzet is, amely munkahelyén az alkotással járó sikerélmény elmaradása folytán keletkezik. De a manipulált gondolkodásmód ékes megnyilvánulásait mutatják napjaink divatmániái is. Minden területen. Ahogy visszaemlékezem, a divat bukfencei sosem uralkodtak ennyire. Beleértve az építészetet is. Az is természetes, hogy a fiataloknál jobban hódít. Nem ritkán terrorizál is. Amikor több mint 25 évvel ezelőtt a mesteriskola megindult, működését az idősebb mester köré csoportosult fiatalok jellemezték, majdnem patriarchális formában. Hát bizony ez az alakzat alaposan megváltozott. Ugyan miért? Változott és elromlott az ún. munkahelyi légkör, (tervező irodák elbürokratizálódása, hivatali szellem és sok egyéb), de módosult a partnerek viszonya is. Mátrai László, a filozófus éppen egy mesteriskolái előadásán fejtegette és bizonyította, hogy a generációk közti váltás időtartama megrövidült. Mintegy tíz esztendőre becsülte a gondolkodásmódban jelentkező módosulást. A sokszor felmerülő nemzedéki kérdés jelentőségét egyesek tagadják. „Évekig szuggerálták nekem, hogy egy nagy generációs szakadás korszakát éljük. Nem akartam elhinni, de így van. Nem csak a nyolcvanévesek és a harmincötévesek között van szakadék, hanem a negyven és harminc, a tizennyolc és huszonnyolc évesek között is. Nem értjük egymást és remény sincs arra, hogy megérthetjük. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy soha nem B-listázták, soha nem bujkált, éhezett, aki nem szenvedte végig a különböző rendszerek diszkriminációs politikáját, s anyagi gondjai sincsenek, az aligha ért valamit abból a megkeseredett mosolyból, amely az ötven-hatvan évesek arcán ül. Sokan fáradoznak a generációs ellentétek elsimításán. Kár az erőfeszítésekért, mert az ellentéteket nem lehet elsimítani . . .". Eddig az idézet Berta Bulcsú írásából, de itt megszakítom és másként folytatom; az ellentéteket nem lehet elsimítani és nem is kell. Szembe kell nézni velük, ütköztetni, vitázni, ha szükséges egymást meggyőzni. Jóhiszeműen. Hátsó gondolatok nélkül. Becsületesen és őszintén. Mert különben a mesteriskola egy olyan gyülekezetté válik, amely lehet valaminő szabadegyetem, önképzőkör, vagy bármi más, de többé mesteriskola nem lesz.
Ma már el lehet mondani, hogy annak idején, 69-ben, amikor tíz évi szünet után az új mesteriskola megindítását terveztük, a régi mesteriskola elnevezést megkerültük, (közelmúltban került vissza a cégtáblára), mert egyesekben az elnevezés teljesen hibás nézeteket keltett; arisztokratizmus, kivételezés, apolitikus szemlélet stb., - valaminő ilyesforma, ki nem mondott okkal szüntették meg az első mesteriskolát. Nem hiszem, hogy manapság valakinek ilyen az eszébe jut. Teljesen demokratikus formában kerülnek kiválasztásra tehetséges fiatalok, akik számára a mesteriskola nem csak kivételezettséget, hanem legalább annyira kötelezettséget is jelent. Nem hiszem, hogy a mesteriskola régi patriarchális korszakát, amelyre az akkori fiatalok, a mostani mesterek, itteni írásaikban is, annyi nosztalgiával emlékeznek, - mert valóban szép és hasznos volt -, vissza lehetne állítani. Az idők változnak. Mások ma a mesterek és még másabbak a fiatalok. De azokban az öntudatos és bizakodó fiatalokban, akik jönnek és keresik az utat a hitvallásnak vallott építészet felé, az idősebbeknek hinni kell. Én legalábbis bízom bennük. Vissza