Mesterfogások és szabályok a gyümölcsösben

Előszó

A legrégibb, nomád életet élő népek bizonyára könnyebben megszerezhető élelemnek találták az erdőkben, mezőkön növekedett, táplálkozásra alkalmasnak megismert vad növényeket és gyümölcsöket, mint a vadászat és halászat révén nehezen és veszélyek között megszerzett húst. Ezért vándorlásaik során mindig nagyobb figyelemmel voltak a táplálkozásra alkalmas növényeket, gyümölcsöket tömegesen termő helyekre, azok felhasználását biztosító évszak idejére. Később felvetődött bennük az a természetszerű ösztönös gondolat, hogy az ilyen könnyebben beszerezhető emberi táplálékot biztosító s állandóan felkeresett termőhelyek használható növényeit és gyümölcseit ott állandósítsák, azok mennyiségét gyarapítsák, minőségét javítsák.
Ennek a gondolatnak a végrehajtása azonban már megkívánta azt is, hogy az ősember nomád életét mindjobban megváltoztatva, állandóan ugyanazon a helyeken hosszabb időre igyekezzen tanyát ütni. Amikor ez is bekövetkezett, már csak egy - igaz, sok évszázadig tartó - lépés kellett ahhoz, hogy a táplálkozásra felhasználható vadontermő növények és gyümölcsök mesterséges termesztése által elért jobb eredmények, továbbá ezeknek szükségszerű megvédése a valódi letelepüléshez vezesse az embert.
Bizonyos, hogy az akkori ember, hogy a különféle célra használhatónak talált növényeket vagy ezek gyümölcseit minőségében megjavíthassa, mennyiségében megsokszorozhassa, évszázadok alatt számtalan olyan ösztönös mesterfogással igyekezett azokra hatni, amelyek ma - a természettudomány mindent megmagyarázó korában - mosolyra késztethetik az embert. Most már tisztában vagyunk azzal, hogy mindennek a célnak az elérésére a megfigyelés, a puszta gyakorlat egymagában nem elegendő. Ahhoz a vonatkozó tudomány ismeretén alapuló közelebbi szakismeret és hosszas tapasztalat, valamint a befolyásoló tényezőknek a teljes ismerete is szükséges. Vissza