Mesterfogások

Előszó

Tisztelt Olvasó!
A 2003. évi Fővárosi Pedagógiai Napok kiadványát tartja a kezében. Tekintete végigpásztázza a borítót és megakad a kötet címén. „Mesterfogások". Érdekes, sokat sejtető összetett szó, melynek kapcsán a gondolat egyből szárnyalni kezd. Sokszor hallott és olvasott szó ez a történelemből is, hiszen a céhes korszak tanoncai „nyakukba vették a világot" azért, hogy a szakma legjobb fogásait elsajátítsák a tapasztalt mesterektől. Tanulni vágyó fiatalok ezrei vágtak neki az ismeretlennek az ókortól napjainkig azért, hogy felkeressék a nagy hírű és messze földön tisztelt mestereket, meríthessenek tudásuk tiszta forrásából.
De mi is a választott kötetcím pontos meghatározása? Erre szakszerű magyarázatot ad a Magyar Értelmező Kéziszótár. Mesterfogás = ügyes, ötletes, szakmai módszer, eljárás. De saját szavaimmal mondhatnám úgy is, hogy az adott szakma kipróbált, bevált és másoknak is jó szívvel ajánlható módszere. A címre ezért esett a választás. Egy sokszor gyötrelmesen nehéz, de felemelően szép szakma - de jobb, ha mindjárt kijavítom magam, hivatás -, a pedagógia gyakorlatának letisztult módszereit és egy-egy terület elemzéseit rendeztük kötetbe. Kiváló pedagógus egyéniségek vállalkoztak arra, hogy közreadják mindazt a tudást, tapasztalatot, melyet messzire világító lámpásként gyűjtöttek össze pályájuk - sokszor egy kiteljesedett életút - során. Tanultak, hogy taníthassanak, folyamatosan tökéletesítették módszereiket és eljárásaikat, hogy ezáltal másokat tanítsanak mesterként. S itt érkeztem a köszönethez. Vissza