Mesterek és mesterművek

Előszó

Tiszafüred a török hódoltság idején többször is elnéptelenedett, így a középkori és a későbbi népesség között bizonytalan a kontinuitás. A falu a török háborúk elvonulta után, a XVII. század végén népesedett újra, vélhetően a korábbi népesség egy részének visszaszivárgásával. Illetve az északi hegyvidékről, z északkeleti országrészből az Alföld felé vándorló jobbágyok spontán letelepedése révén. Az újranépesedés után egy évtizeddel, 1701-ben és 1702-ben már sor kerülhetett egy különleges jogi műveletre. A távoli Erdélyben élő Szeghalmy János és Tamás, Pankotay Krisztina gyermekei füredi és kócsi birtokaikat "örök áron és visszavonhatatlanul" eladták a füredi jobbágyoknak. Az első évben a vásárláshoz 156 jobbágy fizetett be a vételárba, így a Szeghalmi rész jobbágyai mentesültek a földesúri terhektől. A következő évben a határ másik részét Glöckelsberg Dietrich császári generális vásárolta meg a Bereg vármegyében élő Lipcsey Gábortól. Bár az 1701-es adásvétellel a jobbágyok engedélyt nyertek arra is, hogy az uralkodótól megnemesítésüket kérjék, erre azonban valószínűleg nem kerülhetett sor. Egyebek miatt a Rákóczi-szabadságharc eseményei miatt sem, mivel 1705-ben és 1706-ban a Tiszántúlon dúló rác és császári csapatok pusztították a környéket, így Füred két évre újra lakatlanná vált.
Az 1708-tól kezdődő újratelepedést részben az elmenekült lakók visszaköltözése, részben új családok megjelenése határozta meg. A folyamatot a kedvező jobbágyi jogállás mellett a hatalmas határ is elősegítette, hisz még az 1710-es években is szinte lakatlannak tűnhetett a terület. Az elnéptelenedett vidéken a feljegyzések szerint a debreceniek egészen Füred belterületének közeléig, a fürediek pedig a Hortobágyig legeltették állataikat. A háborús idők múltával a korábbi földesurak az 1720-as évek végén újra megjelentek Füreden és érvényesítették tulajdonosi jogaikat. A Szeghalmiak örökösei, Várady Veres László és Pápay Páriz Ferenc sikeresen támadták meg a korábbi szerződést. Ennek következtében Füred jobbágyainak többsége az 1730-as évek elejétől taxás viszonyba került. Ennek értelmében hosszabb-rövidebb időszakonként kialkudott összeget fizettek földesuraiknak. Előbb évi 300, később már 1000 rajnai forintot fizettek a Várady Veres- illetve a Várady-féle részen járadékként. Vissza