Messzi harangszó

Előszó

Részlet a könyvből:

KAJETÁN ENDRE: " Messzi harangszó"

Naponta találkozom vele. A szellemével, a látásával, a színeivel, a komponálókészségével. Mindez nem költői handabandázás, mutatós játék metafórákkal: két képe függ lakásom falain - egy olajfestmény és egy pasztell. Igen, így látom őt minden áldott nap. Most mégis zavarban vagyok, hogy Írnom kell róla. Szavakba, gondolatokba, fogalmakba kell öltöztetnem mindazt, amit naponta látok belőle - tőle. Miről Írjak hát?... Sipkay Barnáról az emberről és a barátomról? Vagy az íróról, újságíróról? Vagy éppen a látó emberről - a festőről? ... Minderről együtt. Mindegyikről. Hiszen benne együtt él valamennyi. Hogyan is hozott össze a sors bennünket?
A hatvanas évek elejét írtuk. Jómagam a Magvető Könyvkiadó főszerkesztője voltam. Egy szép napon ..vendég" érkezett a szerkesztőségbe. Nyíregyházáról. Valaki azt mondta: foglalkozzam vele én. Akkor még nem tudtam, hogy ez a véletlen által összehozott találkozás engem egy nagyszerű baráttal, kortárs-irodalmunkat pedig egy új, ígéretes szerzővel ajándékozza meg. Behívtam 5t szerkesztőségi szobámba. Szelídsége, szerénysége, szinte félénk, a létezéséért is bocsánatot kérő modora már az első pillantásra elárulta, hogy jó emberrel állok szemben. Átnyújtotta a magával hozott kéziratot, majd beszélgetni kezdtünk. Természetesen inkább ő vitte a szót. Percek alatt atmoszférát teremtett: szűk, büdös, dohányfüstös, ablaktalan szobámban hirtelen csak megjelent a Nyírség, falvak, emberek, sorsok, tragédiák, örömök, kudarcok... - az ő világa. Vissza