Messzeség

Fülszöveg

Virginia Woolf első, 1913-ban befejezett és 1915-ben publikált regényét tartja kezében az olvasó. Utazások története a mű, többféle szinten is. Távolodás a XIX. századi, viktoriánus irodalomtól: még hagyományos regényköntösben modern témák jelennek meg - mint egyik kutatója felfigyelt rá, Woolf összes műve közül csak ebben csókolózik egy férfi és egy nő, sőt majdhogynem a szerelmi aktusnak is tanúi leszünk. Utazás ezenkívül a civilizációból a vadonba - ahol azonban a szereplők nem Dél-Amerikát mérik föl Darwin módjára, hanem inkább önmagukat, saját világukat tárják elénk ennek előterén, mint Josep Conrad A sötétség mélyén című kisregényében. És utazása elsősorban egy addig elszigetelt, légritka környezetben élő fiatal nőnek ki az élet forgatagába - amihez nem a legjobb kalauzokat kapja.
Rachel Vinrace már huszonnégy éves, muzikális, anya és jóformán apa nélkül nevelkedett, nagynénik által túlságosan is óvott fiatal nő, amikor kereskedő apja egyik hajóján egy kis társasággal hosszú útra indul. A tengeren egy másik nagynéni, Helen veszi gondozásba, elhatározva, hogy bevezeti őt a való életbe. Sikere felemás: az utasok között felbukkanó Dalloway házaspár, különösen a férj nem várt módon keresztezi szándékát. A végállomáson, a Dél-Amerika partjánál elterülő hajdani angol gyarmaton, Santa Marinán kis honfitársi kolónia él az egyetlen szállodában. Rachel és nagynénje pedig egy villába költözik be. A társaság tagjai között különféle kapcsolatok szövődnek, s mindez történhetne akár odahaza, Angliában is - ám egy napon néhányan nagy kalandra indulnak: egy kis gőzössel felmerészkednek a nagy folyón, be a vadon szívébe, a bennszülöttek közé. A baljósnak bizonyuló út során Rachel és a fiatal írójelölt, Terence egymásba szeret...
E. M. Forster megjelenésekor az Üvöltő szelek-hez hasonlította a művet, az Observer kritikusa pedig azt írta róla: "Napjaink közönséges regényei között olyan, mint vad hattyú a derék szürke libák seregében." Vissza