Az angolszász nyelvtudomány úttörői

Előszó

E posztumusz kötet egy nagyon tehetséges nyelvész félbemaradt tudományos munkásságának egy részét öleli fel. Volt tanárai és későbbi kollégái, akik abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy taníthattuk a sokoldalúan felkészült (hisz kiváló ismeretei voltak a természettudományok területén is), kivételesen tehetséges, tudást szomjazó, szerény és mindig mosolygó Messmer Andrást, valamennyien csodálattal adóztunk annak a szívósságnak, amellyel lankadatlanul járta a mai lingvisztika nehéz útjait.
Milyen is volt Messmer András az anglista és általános nyelvész, aki oly fiatalon ostromolta a nyelvészet csúcsait? Egyetemi tanulmányai első lépéseitől kezdve nagyon magas mércét állított maga elé. Kritikusan tudta elemezni a nyelvtudomány szaktekintélyeinek állításait és elvont elmélkedések helyett nyelvi tények beható elemzésére építette saját gondolatébresztő és új utakat törő tudományos elképzeléseit. Már szemináriumi dolgozataiban, a tudományos diákkörök és konferenciák ülésszakain oly nagy lelkesedéssel előadott referátumaiban is, amelyekben a megbízható nyelvi korpusz gondos elemzése nyomán mindig valami újat tudott mondani évfolyamtársainak és tanárainak egyaránt. És milyen vitapartner volt! Szellemes, szenvedélyes, az igazságot kereső, szókimondó, és mégis tisztelettudó. Tisztaszivű és tisztalelkű ember.
Andris, ahogy kollégái, és nála alig egy-két évvel fiatalabb hallgatói szeretettel becézték, egész tudományos munkásságával és főleg e kötetben megjelentetett disszertációjával (amelynek befejezésén már halálosan betegen, önfeláldozóan, élete utolsó pillanatáig dolgozott) azt bizonyította, hogy az angol nyelvtudomány további fejlődéséhez szükségszerű, hogy „szerencsés házasságot" kössön az általános nyelvészet vivmányaival. De milyen vívmányokkal?
A kötet tanulmányainak elméleti alapjai ékesen bizonyítják, hogy noha a szerző jól ismerte a modernség bűvöletében élő „hókuszpókusz" lingvisztikai irányzatok minden csinját-binját, mégis a hagyományos nyelvtudomány metodikájára alapozta kutatásait. Azon fáradozott, hogy a nyelvészet múltjának rögös útján, a lingvisztika történetében megtalálja azokat az eszméket, amelyek ma is aktuálisak és segítségünkre lehetnek a legújabbkori lingvisztikai irányzatoknál az „egészséges magoknak" a „pelyvától" való elkülönítésében, az új vizsgálati módszerek szintetizálásában. Vissza