Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FELVONÁS.
(Szin: Simeonék háza, a hárámi puszta szélén. Balfelől a pusztába lehet nézni.)
ELSŐ JELENET.
RACHEL. MIRJAM, KALEB. 1-ső, 2-dik, 3-dik, 4-ik asszony....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FELVONÁS.
(Szin: Simeonék háza, a hárámi puszta szélén. Balfelől a pusztába lehet nézni.)
ELSŐ JELENET.
RACHEL. MIRJAM, KALEB. 1-ső, 2-dik, 3-dik, 4-ik asszony.
Rachel (egy kövön ül s cseréptálban valami zsámiskafélét kavar tejjel). Mirjam (durva inget foltoz).
Asszonyok (a földön ülnek, sóhajtozva; néha siránkozó hangot hallatva. Az 1-ső: kis kézi malmot hajt; meg-megáll dolgában, mihelyt a beszéd különösen érdekli; - a 2-dik: a fejét hamuval hinti be).
Káleb (vak. Kissé távolabb ül az asszonyoktól. Üres kézi malmot hajt; mikor az asszonyok szaporábban beszélnek, nagyobb igyekezettel, néha mereven, mint egy tébolyodott néz maga elé; máskor meg hirtelen elhallgat. Olykor-olykor hangja szinte üvöltő. Ilyenkor az asszonyok érthetetlenül suttognak egymáshoz).
Káleb: Seregek ura, vaksággal vertél; de én látlak! (Halkan, érthetetlenül mormog).
1-ső asszony (halkan): Ma megint rossz napja volt az öregnek.
Rachel: Azt gondolja, már itt a böjt.
2-dik asszony: Nem tud ő különbséget a nappal és az éjtszaka közt. Rachel: Gyakorta tud; - teljes vakság csak néha jön reá. (Hangosan): Káleb, csak este kezdődik a Jeruzsálem pusztulása-böjtje.
Mirjam: Van még ember, aki siratja a szentség pusztulását?
2-dik asszony: Te bizony nem szoktál imádkozni.
Vissza