Mesevilág a tenger mélyén

Előszó

Részlet a műből:

ELSŐ FEJEZET.
Találkozás a tengerparton.

A gyorsvonat, amely minden reggel érkezik Fiúméba, csak ugy ontotta az utasokat. Húsvét táján volt, amikor Európa minden irányból megindul a népvándorlás Olaszország felé, nevezetesen a tengerövezte Veneziába és az örök városba, Rómába. Akik Magyarország földjéről szándékoznak elmenni oda és nem félnek a tengeri betegségtől, rendesen Fiúmén keresztül veszik utjokat: nyolc vagy tiz óra alatt eljutnak hajón akár Veneziába, akár Anconába, ahonnan tovább szállitja őket a vasút céljuk felé. A legkellemesebb utazási idő május hó elejére esik. Ilyenkor elpihennek már a tavaszi viharok és nem kell attól tartani, hogy az utazót meggyötri a rossz időjárás. Tükörsima a tenger felülete, csodálatosan szép és enyhe az időjárás s menten minden kellemetlenségtől élvezhető a Földközi-tenger csodálatos varázsa. Az Adamich-molón, amely Fiúménak egyik legszebb tengerparti utja és egyszersmind kirakodóhelye a kereskedelmi hajóknak, a mult esztendő egyik májusi reggelén két fiatalember találkozott. Szemközt jöttek és tán el is haladtak volna egymás mellett, ha a sok néznivalóban elszórakozva, egymásba nem ütköznek.
- Pardon, monsieur! - mondta udvariasan az, aki a kikötőhely felől jött.
A másik éppen azt akarta mondani magyarul, hogy nincs miért, de azalatt szemügyre vette a francia nyelven bocsánatot kérőt és örömteljes meglepetésben felkiáltott:
- Nini !Maga az, mr. Chavelard!
- S ha nem tévedek, ön mr. Serédy? Vissza