Mesét mondok, valóságot

Fülszöveg

Az otthon, a szülőföld léte, visszahúzó ereje a tőle való térbeli és időbeli távolsággal egyenes arányban növekszik. Ahogy távolodtam tőle új tájak, városok, albérletek megállóit számlálva, vagy számlálatlanul elhagyva magam mögött, a szülőföld, az otthon egyszerisége, élménye, oszthatatlansága egyre súlyosabbá vált; az egész kimondására sarkalló sürgetéssé.
Elmondani üzeneteit: történelmét, népét, népének emberi arcát, vizeit, egét, levegőjét, kenyerét, borát, dalait, játékait, szokásait, múltját - mindazt, ami úgy élt és és bennem, hogy szinte nem is tud róla az értelem, s mégis: az értelem minden rezdülésében ez az egy egész együtt és egyszerre van jelen. Véremben, húsomban, szerveimben elraktározódott örökös érvénnyel szüleim, nagyszüleim, ük- és szépapáim, -anyáim által, akik ezen a földön éltek, haltak, küszködtek, küzdötte, vívták a maguk kicsi, de mindennél fontosabb harcait. Győzelmeik és kudarcaik felemelő és lesújtó élményei bennem élnek tovább, mert a gének minden tapasztalatot továbbadnak apáról fiúra, nemzetékről nemzedékre.
Tizen- és huszonévesen természetesen ez így nem fogalmazódott meg bennem. Nem is volt rá szükség. A kötődések, a kötések még szinte mindennaposak voltak, amikor - a neki ajánlott vers szerint - még (vagy már) anyám "szombatonként főzte a vacsorámat". De még szombatonként! Minden héten adott egy-két napot magából a falu, a szülőföld; megmutatott valamit: egy-egy arcot, egy-egy mosolyt, utcát, köszönést, egy-egy máig érő szép, ízes mondatot. Elvitt a barátok, kortársak hétvégi gyülekezőhelyeire, kocsmába, mulatságba, bálba, borospincébe beszélgetni, nótázni. S hívott dolgozni is. Nyári szünidők idején aratni, répaföldekre egyelni, kapálni, kukoricások zöld lándzsasorai közé görnyedni, kazlat rakni, zsákolni, mikor mit hozott a szükség, az alkalom...
Menekítem magamba ezt a tenyérnyi tájat; csillagait, holdját, egét, napját, menekítem ide a papírra, sort sor alá rajzolva a tollal, mentem, óvom, tisztogatom a kívül rekedtek, az elköltözöttek messziről visszanéző törvénye szerint. Mert más szülőföld nincs, csak ez az egyetlen. A bennem élő. Vissza