Előszó
Részlet a könyvből:
A gazdag ember kincse.
Volt egyszer egy gazdag ember, akinek volt egy palotája, a palotának százegy szobája, a százegy szobának százegy szolgája, és a konyhájának ugyanannyi szakácsa.
De volt a gazdag embernek temérdek akla, istállója, az istállóknak temérdek borja, marhája, meg lova, az aklának birkája, báránya, meg juhásza.
Ezeknek meg végeláthatatlan rétje, legelője és dúsan termő földje. A földnek szántója-vetője, aratója, kaszása, gondozója.
Hét nap, hét éjjel járhattad, a végét akkor sem láthattad.
Volt a gazdag embernek csodaszép hintója, sárkány volt hozzá a négy fekete lova, aranyos szerszáma, gyémántos patkója, aki látta, bizony tátva maradt a szája. Aki nem hiszi, járjon utána.
De volt a gazdag embernek mindennél még nagyobb kincse, ami ritka embernek van, . . . jóságos megértő szíve.
Szerette mindenki, nem csalta meg senki. Jószága, szolgája, a sok jó barátja, mind-mind a javát kívánta.
Gyarapodott a gazdagsága, mindenen rajta volt az Isten áldása.
Egyik nap odavetődött messze földről egy szegény, akinek semmije sem volt ezen a földtekén.
Nem volt annak se inge, se kabátja, mellét a nap sütötte barnára. A cipőjének sem volt talpa, bizony kérges lett a sarka. Aztán nem volt annak se pénze, se földje, de nem volt neki, ami mindenkinek van, nem volt neki szíve.
Vissza