Meseréten

Előszó

BABÁK.

A játékosboltban sok holmi volt, medvék, nyulak, bohócok, ágyúk és szanaszét papírkatonák. Volt három baba is és egy finnyás lovastiszt, apró dobozokban, a boltos kitette őket a kirakatba. Sokan álltak meg a kirakat előtt, legtöbbször gyermekek, végigcsúsztatták kezüket a kirakatlapon. Nézték, álmélkodták a játékokat, többnyire a babákat, mert a játékok között a legszebbek a babák voltak, az egyik szebb volt, mint a másik s az egyik angol baba volt, a másik francia baba és a harmadik magyar.
Este, ha már becsukták a boltot, nagy sötétség lett a kirakatban, de azért a játékok csak ilyenkor élték világukat. A katonák glédába álltak és masíroztak a lovastiszt után. A bohócok összeverték a réztányérokat, a nyulak makogtak, a medve brummogott és a babák kipenderültek a szoba közepére. Ilyenkor csend lett hirtelen, a katonák abbahagyták a masírozást, a nyulak, medvék meglapultak, odafigyelt a finyás lovastiszt is, csak a bohócok verték tovább a dobot, cintányérokat. A három baba pedig illegett-billegett egy pilanatig a szoba közepén, aztán táncolni, libegni kezdtek szélsebesen a zeneszóra, hogy káprázat volt nézni. Tetszett ez szörnyen a játékoknak, nézték, gyönyörködték magukon kívül; a medve elfelejtett brummogni a nagy gyönyörűségtől, a nyúl sem makogott, a lovastiszt pirosra tapsolta tenyereit, a kemény nézésű fakatonák pedig összeütötték a bokájukat jókedvükben... Vissza