Mesélő múlt

Fülszöveg

Az Életjel szerkesztősége - Csépé Imre és Laták István posztumusz kötetei után - ez alkalommal az 1913-ban Moholon született és tíz évvel ezelőtt, 1969-ben Szegeden elhunyt Muhi János helytörténeti írásaiból jelentetett meg válogatást.
Fiatalon kezdett publikálni. A zombori Új Hírek szerkesztőségében dolgozott. Részt vett a Jugoszláviai Magyar Újság Városok és községek c. pályázatán. Ennek eredményeként 1933-ban a Jugoszláviai Magyar Könyvtár Városok... falvak ... c. kétkötetes gyűjteményébe felvették az Adáról, Moholról és Péterrévéről szóló cikkeit. Irt a Moholi Nagyvölgyről, Gunarasról és más bácskai helységekről. Meghívták a vajdasági írók 1936-ban Törökkanizsán megtartott találkozójára. 1938-ban a Kisebbségi Könyvtár - az új jugoszláv szövetkezeti törvény magyar fordításával együtt - kiadta A jugoszláviai magyarság gazdasági megszervezése c. értekezését, a Kalangya pedig néhány évvel később Zombor története c. monográfiáját.
A világháború után tisztviselő volt a gunarasi tanyavilágban, Zomborban és Szabadkán, majd ismét visszatért az újságíráshoz. A Magyar Szó szabadkai munkatársaként dolgozott haláláig. Riportjait, tárcáit, karcolatait egyaránt közölték a magyar és más nyelvű lapok, sugározta a Szabadkai, Újvidéki és Belgrádi Rádió. Egy szarajevói könyvkiadó vállalat az ő fordításában jelentette meg Karinthy Ferenc Budapesti tavasz c. regényét.
Muhi János a táj szerelmese volt. Értékes helyzetrajzokat adott a Tiszáról, Palicsról, a Ludasi-tóról, a Kőrös patakról, ennek a vidéknek városairól, falvairól, madárvilágáról, az itt élő emberekről. A szülőföld fogalma, szeretete eleven valósággá vált a Mesélő múlt c. sorozatában. Ezek közül gyűjtötte össze a legjobbakat Urbán János. Valamennyi érdekes, hasznos olvasmány fiatalnak, idősnek egyaránt. Vissza