Mesélő képeslapok

Előszó

Bevezető
,rAz álom vonata bejutve, /Már indul ködön, síron át, / A zord jelenből menekülve / Keresi elhagyott hónát. " Juhász Gyula Képzelt utazás Váradon című versének kezdősorait idézve indítom e könyvet, amelyben „mesélő képeslapok" segítségével egy XX. század eleji nagyváradi barangolásra hívom az olvasót. Akárcsak a Juhász-versbeli, ez is képzeletbeli utazás lesz, és föleleveníti a száz év előtti Nagyváradot.
A múlt ködébe vesző várost az irodalmi alkotásokból vett idézetekkel, visszaemlékezésekkel, korabeli újságcikkek és egyéb kordokumentumok segítségével idéztem meg. Es ha már képzelt utazásra vállalkoztam, úgy éreztem, hogy megengedhetem magamnak azt a kegyes csalást is, hogy ne egy adott időpontban „sétáljunk" a városban, hanem mintegy harminc év eseményeit sűrítsük néhány órába, így aztán az is megtörténhet, hogy soha nem látott állapottal találkozunk, például olyan szomszédos házakról is szó eshet, amelyek soha sem álltak egymás mellett, mert mire az egyiket felépítették, a másikat már lebontották. Miért említettem példaként éppen a házakat? Azért, mert képzeletbeli barangolásunk során felidézzük Nagyvárad jelentős épületeit. A jelző ezúttal nemcsak építészeti értékekre utal, hanem a házakhoz kötődő személyiségekre, olyan eseményekre, amelyek egykoron ott zajlottak, vagy olyan intézményekre, szórakozóhelyekre, amelyek ott működtek.
Száz év távlatából talán az is megengedhető, hogy felidézzük (igaz, zárójelben) egy-egy épületnek, városrésznek a későbbi sorsát is, egyes érdekesebb esetekben eljutva egészen a jelenkorig. Természetesen a válogatás szubjektív alapon történt, a teljességre már csak terjedelmi korlátok miatt sem vállalkozhattam.
A nagyállomástól - vagy ahogy a századelőn még nevezték, az indóháztól - házról házra haladva rajzolódik majd ki e város képe. Azé a városé, amelyet történelme során oly sok névvel illettek: Szent László városa, boldog Várad, Pece-parti Páris, Körös-parti Athén, a magyar Birmingham, a Holnap városa és - ahogy Ady nevezte - a vér városa. Mi pedig, ha viszontagságos történelmére, megújulási képességére gondolunk, leginkább az újrakezdések városának nevezhetnénk.
A Szent László korában, a Váradi Katolikus Püspökség alapítását követően létesült város történelme rendkívül hányatott volt, Várad az évszázadok során többször is csaknem teljesen megsemmisült. A tatárok és a törökök többszöri pusztítása mellett természeti csapások, tűzvészek, árvizek és földrengések is sújtották, de a váradiaknak mindig volt hitük, akaratuk, erejük az újrakezdéshez. Újból és újból felépítették városaikat. Igen, a városaikat, hisz a XIX. század derekáig a mai Nagyvárad helyén több külön kis település is létezett. A modern város kialakulásában jelentős szerepe volt annak, hogy 1850-ben Nagyvárad néven egyesítették a közigazgatásilag különálló Várad-Olaszit, Várad-Újvárost, Várad-Váralját és Várad-Velencét. Vissza