Mesélj anyukám!

Előszó

FRICI, A VŐLEGÉNY
Frici szülei Törökországban éltek, Kis-Ázsiában, túl a tengeren. Ott nagyon meleg van, ez nem tesz jót a kisfiúknak és kislányoknak, akik más éghajlat alatt születtek és ezért Fricit is hazaküldték a szülei, hogy otthon, Magyarországon megnőjjön és megerősödjék. Így történt, hogy Frici Magyarországon lakott, Sándor bácsinál.
Frici alig emlékezett Törökországra és fővárosára, Ankarára, mert csak rövid időt töltött ott, de nagyon jól emlékezett mindig jókedvű édesapjára, aki bármikor szívesen lovagoltatta a vállán. Ami pedig anyut illeti, - természetesen anyut nem lehetett elfelejteni. Frici gyakran beszélt róla Eszterkének. Szegény kis Eszterke a .nagynénjénél lakott, az ő szülei már régóta nem éltek.
A néni szerette Eszterkét, de türelmetlen természete volt és így bizony Eszterke gyakran került bajba. Aznap, amikor a néni nem találta az új kalapját és felfedezte, hogy Eszterke sétál a kertben a kalappal a fején, mert papát-mamát játszott a szomszéd kislánnyal, akkor még jobban megharagudott, mint különben - és Eszterke szokása szerint sírva menekült legjobb barátjához, Fricihez.
Frici nagyon bánkódott, egészen kipirult az arca, amikor Eszterke elmondta, hogy mi történt. Nagyon szerette Eszterkét és ezért nagyon roszszul esett neki, ha az sírt.
- Gyere velem! - mondta hirtelen és kézenfogta a kislányt. Egyenesen a jegyző bácsihoz mentek, akit Frici jól ismert. A jegyző bácsi ugyancsak csodálkozott, amikor a két gyerek beállított az irodájába.
- Jegyző bácsi kérem, én szeretném feleségül venni Eszterkét. Tessék megmondani, hogy lehet azt?
- Miket beszélsz! - A jegyző bácsi mindenáron szigorú akart lenni, de a szemében mosoly bujkált. - Ez nagyon komoly lépés, édes fiam. És miért szántad rá magad? - Frici elmagyarázta, hogy Eszterkére mennyire megharagudott a nagynénje. Sándor bácsi viszont egyszer azt mondta, hogy ha megházasodik, akkor neki adja a házát. - Gondoltam, hogy így mindent a legjobban elrendezek, - mondta és bíztatóan megsimogatta Eszterke kezét.
A jegyző bácsi még mindig lopva mosolygott. Behívta a feleségét. Amikor a néni is meghallotta a gyerekek történetét, megkínálta őket csokoládéval és süteménnyel meg barackkal, azután elmagyarázta a gyerekeknek, hogy ma már semmi esetre sem köthetnek házasságot, mert Frici nagybátyja és Eszterke nagynénje bizonyosan nyugtalankodnak már miattuk. És amikor látta, hogy Frici csaknem sírva fakad, hozzátette:
- Rád különben is nagy meglepetés vár otthon, Fricikém. Meglepetés? A két gyerek már szaladt is kézenfogva a poros úton. És mit gondolsz, mi volt az a meglepetés? Frici szülei hazaérkeztek Törökországból. Miután anyu és apu kedvükre össze-vissza csókolták Fricikét, éppen olyan szeretettel ölelték magukhoz a kis Eszterkét is. Nem sokkal utóbb Frici kistestvért kapott; szülei örökbe fogadták Eszterkét. Vissza