Előszó
A honismeret, helytörténet szempontjából jelentős könyvet vesz kezébe az olvasó. A Hortobágy és közvetlen környéke, főleg a Polgár községhez közel eső Tisza-vidék vízi és pusztai életébe enged...
Tovább
Előszó
A honismeret, helytörténet szempontjából jelentős könyvet vesz kezébe az olvasó. A Hortobágy és közvetlen környéke, főleg a Polgár községhez közel eső Tisza-vidék vízi és pusztai életébe enged bepillantást ez az összeállítás, a napi gondokat is nagyon jól ismerő nyugdíjas tanácselnök tapasztalatai alapján. Egy tollforgató ember vallomásai, visszaemlékezései, gyűjtései alapján akár krónikája is lehet e tájnak a valós történetekkel, dalokkal színezett munka. Sajátos eszközökkel, történeti tények, elbeszélések ötvözésével igaz képet rajzol a tájról, a Tisza-melléki életről, a Hortobágy-széli pásztorok világáról. Szinte észrevétlenül lopja be az olvasót a felső-tiszai ártéri erdők, a környező táj múltbeli és mai életébe. A Tisza ugyan választóvonal, amely a Nagy-Alföld keleti részét és a bortermő hegyvidéket elválasztja, de ugyanakkor össze is köt, mert nélküle szegényebb, sivárabb lenne a táj, s maga a Hortobágy puszta is. A folyó meghatározó volt akkor is, amikor a múlt században nagy árterületén öntözte a kiszáradt legelőket, s meghatározó lett akkor is, amikor lecsapolását követően, szabályozása révén a század végén kevésbé oszthatta megtermékenyítő hatását. Vagy meghatározó lett ismét, amikor az öntözés feltételeinek biztosításával századunkban, halastavak, víztárolók létesítésével szabályozott formában új lehetőségeket nyitott az emberi kéz avatott közreműködésével. S ez nem mese, nem rege, hanem nagyon is történeti tény, a táj és az emberek változásával együtt. Nagyon sokat változott a terület képe a tatár pusztítás, a török hódoltság óta. Azzal, hogy Debrecen városa zálogos vagy peres úton megszerezte az elnéptelenedett hortobágyi egyházas vagy egyháztalan falvak tulajdonjogát, új, sajátos helyzetet teremtett, s hogy jószágtartással hasznosította, még inkább a köz javára fordította ezt a XVI-XVII. században elvadult, elnéptelenedett területet. A nyaranként húsz-huszonötezer számosállatot eltartó Hortobágy kincsesbányája volt a debreceni és környező gazdáknak, gazdaságoknak még akkor is, ha nagyon sok gonddal kellett megküzdeni. Ott találhatók nyomai és jól látszanak behegedt sebei a különböző történeti koroknak, s alakulása, fejlődése nem teljesen egyértelmű, nemcsak kifejezetten felfelé ívelő.
Vissza