Mesél a Hunyadi tér

Fülszöveg

A múlt felbukkanása mindig izgalmakat rejt. Az elfeledett dicsőség, az emberi helytállás, a jóslásba bocsátkozó jövőlátás értékei szembesülnek a mával. A késői utódoknak talán felnyitja a szemét, hogy oly korban is születtek reményt keltő eredmények, amikor még a pénznek kisebb szerepe, befolyása volt. A "Mesél a Hunyadi tér" több mint tíz éve íródott, akkor csupán a labdarúgás maradt fenn, sajnos csak az 1900-as évek elejéig, s a Szegedi Dózsa szelleme kísért a jelenben is, az öreg fiúk ritkás csatáiban.
A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetése a közelmúltban emlékszobát alakított ki, s az anyaggyűjtéskor akadtak a már vastagon porlepte, zsineggel átkötött papírhalmazra. A belelapozást követően figyeltek fel az iromány értékére. Szinte ebben az időben a kiadó az egyik utolsó társadalmi elnökkel - akinél, mint hajdani vezetőnél egy példány volt a műből -, Bors Győzővel egyezkedett, hogy érdemes kiadni a művet. Néhány perces telefon, és Madarász Mihály személyében csatasorba állt egy újabb támogató-szervező, aki képekkel tudta segíteni a munkát.
Az eredeti íráson semmi változtatás nem történt, a rákövetkező évekről talán sikerül egy új könyvet írni. Csupán Bors Győzőt kérte fel a kiadó, hogy gondolataival járuljon kicsit hozzá a múlt megértéséhez.
Kedves olvasó a kezében tartott művet akár rekviemnek is minősítheti, olyan emberekért, akiknek szívük és lelkük volt a sport, és a Hunyadi tér barátságot, diadalmat vagy elbukást is jelentett. Talán eljő olyan jövő, amikor ismét százak éltetik a sportot. Vissza