Mesék a szeretetről

Fülszöveg

Hallottatok már macskaimádó kutyákról? Hát egérkedvelő macskáról? No a békebarát gólyákról? És vajon az írói képzelet terméke, hogy a zebrákat érdekli a sakk? Hihető-e, hogy a pók, akinek legfőbb tápláléka a rovarok, barájta lesz-e a legyeknek, és helyettük mennyei légymannával táplálkozik?
E könyv sok-sok állatmeséjében csudás dolgok történnek:
Egy kistevén nem nőtt ki a tevepúp, e komor ék...
Szólt az anyja: "Mi lesz veled, te púptalan nyomorék?"
Ám az eszét megnyitotta, mint kulcs a lakatot
és különös gyerekére műpúpokat rakatott.
Tevike a púphordásban nem tarthatott szünetet
és sajnálta rettentően, hogy nem lónak született.
Ezen pedig egy lókozmetikus sem segíthet, hacsak nem rendelkezik bűverővel: a szeretet hatalmával.
E vidám mesekönyvben akár szolgálati pacsirtával, mobiltelefonon beszélgető angyalkákkal, tejszínhabos marcipánegérrel, nonstop állatszépségversenyen pompázó szárnyasokkal, zeneértő kanárikkal csakúgy megismerkedhetünk, mint kondigépeken gyakorlatozó állatkákkal, morzézó kutyákkal vagy egy működő jégdiszkóval.
"A jóság ragadós és osztódással szaporodik" - írja e könyv bölcs szerzője, az ismert humorista, meseíró és rajzoló, aki e könyv meséit megálmodta, megírta, olykor rímekbe szedte - és meg is rajzolta; legfőképpen a szeretetről ír, amelyet a magasan szárnyaló sasmadár és a sivatagban csámpázó teve egyaránt a szívében hordoz. Vissza