Mesék a Kesze-kusza erdőből

Előszó

Részlet:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy-nagy erdő. Ebben az erdőben lakott az oroszláncsalád. Fényes királyi nemzetségből származtak, a trón apáról fiúra szállt. Az oroszlánpapának csak egy fia volt, Istvánnak hívták. Amikor már megnőtt, és okos, nagy oroszlán lett belőle, jókora sörénnyel, apja elküldte, hogy menjen világot látni, és hozzon magával valami jóravaló feleséget. István királyfi ment, mendegélt, hetedhét bozóton és erdőrengetegen át, sok-sok érdekes dolgot látott, de feleségnek valót bizony egyet se talált. Nagyon elszomorodott, el is fáradt, és mert útjában állt egy nagy, lapos kő, leült rá, hogy megpihenjen és kiszomorkodja magát. De alig ült le, a lapos kő hirtelen megmozdult, és ledobta a királyfit a földre. A királyfi jobban odanézett, hát látta, hogy egy kis ajtó van a szürke, lapos kövön. Az ajtócska kinyílt, és egy kis szürke manó termett a meglepett oroszlán előtt.
- Ki mert ráülni a házamra? - kiabált dühösen a kis manó.
- Ne haragudj, én csak pihenni akartam - mentegetőzött István királyfi.
- Ha már ilyen őszinte voltál, segítek neked - mondta a manó. - Tudom, hogy feleséget keresel. Addig vándorolj, amíg a Zeges-zugos erdőbe nem érsz. Ott találod a tigriskirályt. Annak a legkisebbik lányát, kancsal Kleopátrát kell feleségül venned.
- Mért pont egy kancsal tigrislányt kellene feleségül vennem? Otthon biztos kinevetnének érte!
- Korán és látszatra ítélsz, királyfi. Hát ide figyelj! Elárulom neked Kleopátra titkát. Az ő kancsalságában csodaerő rejlik!
- Miféle csodaerő?
- Megtudod, amint eljön az ideje - és a manó hipp-hopp, eltűnt. Az oroszlán tovább vándorolt. Ha elfáradt, mindig a titokzatos kancsalság jutott eszébe. Nem hagyta őt nyugodni, elhatározta, hogy utánajár a dolognak. De nem tudta, hogyan fogjon hozzá. Ahogy így gondolkodott, törte a fejét, egyszer csak egy kismadár szállt a mancsára.
- Ne légy kételkedő, oroszlán - csicseregte. - Kleopátrának tényleg varázsereje van. Hidd el akkor is, ha nem érted.
- Én elhiszem, de mi az a varázserő?
- Te csak higgy az erejében, aztán majd megtapasztalod.
Az oroszlán csodálkozva rázogatta a sörényét, de a kismadár már elszállt, mintha ott sem lett volna. Vissza