Turistaság és Alpinizmus 1916-17.

Előszó

Részlet:

Bernáth Károly.
1894 julius 14-1916 junius 30.

Harmadik háborús évfolyamunkat ismét gyászlappal kell kezdenünk: legbuzgóbb munkatársaink, az egyetemiek oszlopai közül ismét kidőlt egy. Bernáth Károly bölcsészettanhallgató, a Bete titkára, a Mollináry bakák zászlósa orosz szuronytól találva - ifjú, tiszta, 22 éves gyerekszivvel, csöndesen végleg elnyugodott . . .
Hősi halálának hire váratlanságával villámcsapásként sújtott s megdöbbentően járja át bensőnket, hiszen éppen az esett el, akiről legkevésbbé hittük, akivel csak két hete, hogy együtt latolgattuk az orosz offenzíva esélyeit s aggódva gondoltunk fentküzdő barátainkra: ki hitte volna, hogy Ő, aki - ugy véltük, szerencséjére - az orosz áttörésnek éppen a legádázabb első két hetében élvezte rövid szabadságát idehaza, sem kerüli el a Bete tisztviselőinek végzetes sorsát, - ki hitte volna, hogy az ölelő anyai karok közül, a meleg baráti körből a harc mezejére térve vissza, a hősi halálba, a gyilkos szuronyba rohan!
Dobrovics, Kerekes, Mervay, Serényi, - a Bete elnöke, háznagya, főtitkára, ill. megteremtője, lelke után a titkár következett. Mintha a háború géniusza következetesen sorra venné az egyetemiek szine-virágát, tisztviselőkarát, mintha nekik, a hegymászás apostolainak, vezetőférfiainak, végzetes rendeltetésök volna, hogy a halálos küzdelem mezején is példaadóan járjanak legelői a hazafiúi kötelességtudás, az oroszlánbátorság, a magyar vitézség kinyilatkoztató tetteivel, hogy példát szolgáltassanak, miként kell a tartalmas, eszmékben s eszményi küzdelmekben gazdag - bár rövid - életet a haza önfeláldozó védelmében hősi halállal megpecsételni... Vissza