...mert az ember kétnemű

Előszó

Ez a könyv soha nem születik meg a másik nélkül. Magam is várakozással nyitottam ki annak idején Miskolczi Miklós „Színlelni boldog szeretőt" című könyvét, hiszen alapos és elmélyült szociológiai elemzést igényel mindaz, amit tárgyául választott: a házasságban élők házasságon kívüli szerelmi kapcsolatainak jelensége, a felbomló családok sokasága. De csalódnom kellett. A kötetben egy gazdag, meglehetősen lehangoló példatárat találtam csupán a külső kapcsolatok örömeiről, gyötrelmeiről, megszervezésük technikai nehézségeiről; igényes elméleti alapvetés helyett pedig annak sugalmazását, hogy ami sűrűn megesik, az meg nem kerülhetően szükségszerű és mindenképpen korszerű és modern. így hát alkalmam nyílt arra, hogy elgondolkodjam mindazon, amit Miskolczi Miklós könyve eszembe juttatott. írásomban sűrűn idéztem Miskolczi Miklóst, elsősorban ama elméleti alapvetést megcélzó részleteket. Nem azért, hogy vitatkozzam vele, hanem hogy hitelesen mutassam be mindazt, aminek az ellenkezőjét állítom: nem a tényeket tagadva, hanem szélesebb távlatból közelítve a kétnemű ember örök témájához. Mindez 1984-ben történt. Szinte minden megváltozott körülöttünk azóta, ez a téma azonban mindig időszerű marad, és nem változik a kétféle közelítés polaritása sem. Ezért nem változtattam a szövegen és hagytam érintetlenül a Miskolczi Miklós könyvéből származó idézeteket. Köszönöm a Nemzeti Tankönyvkiadónak, hogy ez a könyv végre eljuthat azokhoz, akiknek szántam: a fiatalokhoz, hogy ők gondolják tovább mindazt, ami benne áll. És remélem, hogy nemcsak sodródni akarnak majd, „billegve a sors ujja közt", ahová a múló helyzetek, pillanatnyi érzelmek és az ösztöneik viszik őket, hanem értelmes és szuverén urai akarnak lenni a saját életüknek; hogy boldogok akarnak lenni, szabadok és vidámak, hogy nem adják alább. Vissza