Fülszöveg
Ajánlom könyvemet hivatásos és amatőr színházi szakembereknek, tanároknak és diákoknak, mindazoknak, akik szeretik a színházat, érdeklődnek a színjáték törvényszerűségei és a színész munkája iránt.
Munkám két fő részre tagozódik:
Az első rész kommunikációelméleti és szemiotikai aspektusú színházesztétika, amely a - drámán, mint irodalmi műalkotáson felépülő - színjáték sajátosságait vizsgálja.
A második rész a színészi munka elvi alapjait kutatja Sztanyiszlavszkij rendszerében. A XX. század meghatározó színészpedagógusának, rendezőjének neve a személyi kultusz tévesztései, félremagyarázásai, szemléletének dogmatikus és kötelező érvényű elfogadtatása miatt még ma is sokakat elborzaszt.
Munkám célja, hogy összegezze Sztanyiszlavszkijnak a színészi munkáról alkotott elképzeléseit, s olyan útjelző sort alakítson ki, amely segítségével a "mester" metódusa iránt érdeklődők elindulhassanak; hogy felhívja a figyelmet azokra a módszerekre, amelyek kiindulópontul szolgáltak az ezredvég...
Tovább
Fülszöveg
Ajánlom könyvemet hivatásos és amatőr színházi szakembereknek, tanároknak és diákoknak, mindazoknak, akik szeretik a színházat, érdeklődnek a színjáték törvényszerűségei és a színész munkája iránt.
Munkám két fő részre tagozódik:
Az első rész kommunikációelméleti és szemiotikai aspektusú színházesztétika, amely a - drámán, mint irodalmi műalkotáson felépülő - színjáték sajátosságait vizsgálja.
A második rész a színészi munka elvi alapjait kutatja Sztanyiszlavszkij rendszerében. A XX. század meghatározó színészpedagógusának, rendezőjének neve a személyi kultusz tévesztései, félremagyarázásai, szemléletének dogmatikus és kötelező érvényű elfogadtatása miatt még ma is sokakat elborzaszt.
Munkám célja, hogy összegezze Sztanyiszlavszkijnak a színészi munkáról alkotott elképzeléseit, s olyan útjelző sort alakítson ki, amely segítségével a "mester" metódusa iránt érdeklődők elindulhassanak; hogy felhívja a figyelmet azokra a módszerekre, amelyek kiindulópontul szolgáltak az ezredvég egyik legkiválóbb színházi rendezőjének és teoretikusának Jerzy Grotowskinak világhírű színháza létrehozásában; hogy Sztanyiszlavszkij munkássága megfelelő helyet kapjon színházi értékrendünkben.
Mérő Béla azon ritka rendezők egyike, aki saját munkájában is érvényesíti a színész és a színház elméletét. Könyvének első részében a rendező munkásságának minden egyes aspektusát ebből a nézőpontból rögzíti; a szereposztástól a színházi munka mindennapjaiban elvégzendő tevékenységeken át a nézőkkel való kapcsolatig.
A második részben Sztanyiszlavszkij idézeteket talál az olvasó. Merő Béla ezeket értelmezi, hozzáfűzve saját megjegyzéseit, amelyekben a rendezői munkája során tapasztaltakat rögzítette. Megláthatjuk, hogy a régebbi gyakorlat a mai rendező munkájában is hasznosítható.
A könyvet azért is tartom fontosnak, mert cáfolata az elterjedt vélekedésnek: elméletre nincs szüksége a rendezőnek.
Félretolja azt a meg nem gondolt gondolatot is, mely szerint az elmélet idegen a rendezés konkrétsága számára. Bécsy Tamás
Merő Béla (1948). Dolgozott: ásatási munkásként, újságíróként, fotóriporterként, népművelőként. Jelenleg a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház rendezője. Az általa alapított Reflex Színpaddal 1970-1986 között számtalan hazai és nemzetközi díjat nyert. Alapító tagja: a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színháznak, a székelyudvarhelyi (Románia) Tomcsa Sándor Színháznak és a Fiatal Drámaírók Fórumának. Művészeti vezetője a Kőszegi Várszínháznak és a Zalai Nyári Színházak Kht.-nek. Hazai színházak mellett a Szovjetunióban illetve Ukrajnában, Romániában és Jugoszláviában is rendezett. Hivatásos rendezéseinek száma megközelíti a százat.
Vissza