Mérlegen a Tisza-szabályozás

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az Alföld történeti geográfiája - mint retrospektív társadalom- és gazdaságföldrajz - az ember és a táj kapcsolatrendszerének két alapsajátosságát: az alkalmazkodás és környezetátalakítás idő- és térbeli változásait tárja fel.
Az ember és a földrajzi környezet kapcsolatában a tájalkotó faktorok közül a víznek volt döntő jelentősége. A folyó- és állóvizek, a lápok és a mocsarak befolyásolták a tájhasználatot, vagyis a gazdasági élet szerkezetét, a termelés földrajzi tagolódását, a településhálózatot, a gyepük és a védelmi centrumok (vizi- és mocsárvárak) térbeli rendszerét. Az ősi vízrajzi hálózat az egyes történelmi periódusokban - a társadalom fejlettségétől, termelési kultúrájától függően - más és más módon hatott az életformára, a gazdasági tájhasznosításra. Az ember és a víz állandóan változó kapcsolatrendszerében a racionalitás érvényesült, ami a működőképes struktúrákban nyilvánult meg. A tájpotenciál racionális hasznosítása már az Árpádkori ártéri gazdálkodásban is szükségessé tette a lokális-jellegű környezetátalakító munkákat, pl. a mesterséges fokok és csatornák létesítését. Az Alföld feudális kori munkaföldrajzi képében, az árterek és ármentes szintek hasznosításában, a gazdasági jelenségek és jelenségcsoportok geográfiai rendszerében az emberi alkalmazkodás és környezetformálás dinamikus összhangja tükröződik. A 18. századtól egyrészt az antropogén eredetű árvízszint-emelkedés, másrészt az ökonómiai feltételek megváltozása, a gazdasági szerkezetmódosítás szükségessége miatt a társadalmi aktivitásban a környezetátalakítás került előtérbe.
Az Alföld természeti erőforrásainak hasznosítása, egyes mikrotérségeinek átformálása már a szubboreális és szubatlantikus fázisban, kb. 5000 éve elkezdődött. A természeti környezet átformálása, a kultúrtáj kialakítása és fejlesztése később, a honfoglalás és államalapítás korában indult meg. A kultúrtáj térbeli növekedése, az erdős-sztyepp művelt területfoltjainak összeolvadása, igen hosszú - egy évezredet felölelő - folyamat, amelyet a magyarság és az együtt élő népek monumentális alkotásaként értékelhetünk.
A kultúrtájfejlődés áttekintésével, az Alföld kultúrgeográfiai korszakainak vázlatos ismertetésével a környezethasznosítás és -átalakítás értékeléséhez szeretnék néhány megállapítást, ill. gondolatot közölni." Vissza