Merici Szent Angéla

Előszó

Részlet a könyvből:

Nemrégiben egy hirlapi tudósításban, amelyben katholikus és másvallású női egyesületek vezetőinek összejöveteléről volt szó, azt olvastam, hogy az egyik szónok megelégedésének adott kifejezést afelett, hogy most már a katholikus nő is kész együttműködni a ma nagy problémáinak megoldásában. Éppen ellenkezőleg áll a helyzet - felelték neki: - a katholikus nők örülnek, hogy végre a többi felekezetek soraiból is várhatnak segítséget.
Az egyháznak a nő helyzetére vonatkozó álláspontjáról igen sok szó elhangzott már s ehhez még többet lehet hozzátenni. A középkor történetéből a probléma megoldására homlokegyenest ellenkező bizonyítékokat áshatunk ki. Igy történik aztán, hogy a legtöbb kutató már előítélettel nyúl a kérdéshez és a középkor nőgyűlölőinek teológiai irataiban könnyen talál matériát, hogy nézetét alátámaszthassa. Ez írásokban a nő mint egészen alacsonyrendű személy szerepel; megbízhatatlan, érzéki, veszekedő és házsártos: ő a csábító az ősanya idejétől kezdve. Az említett iratokban sok efajta véleményt találunk, azonban az ellenkezőjét ugyanilyen könnyű szerrel kiolvashatjuk. Más művekben az asszony erős, bátor, aki egész életében a hitért küzd, jóságos, a szegények anyja, a betegek testvére, Krisztus menyasszonya, az elhagyottak kiszolgálója. Köteteket lehetne összegyűjteni azokból a nyilatkozatokból, amelyek a csábítóra hívják fel a férfi figyelmét, de ugyancsak vaskos foliánsok származnának a férfiakhoz intézett intelmekből, hogy tartsák meg feleségük iránti hűségüket, értsék meg gyengeségét, hibáit viseljék el türelemmel, még akkor is, ha az asszony a hűtlen. Vissza