Előszó
A betegségek kezelésében a növények alkalmazása egyidős az emberiség történetével. Egyes növények gyógyító hatását az ókorban, a gyűjtögető életmód kapcsán ismerték fel, valamint az állatok viselkedésének megfigyelésével, azok betegsége esetén, amikor is szinte "válogatva" csak, bizonyos növényeket fogyasztottak el.
A növények gyógyító hatásának felismerése a történelem folyamán egyes csoportok esetében nagy hatalmat, befolyást jelentett (papok, sámánok, varázslók).
Ismert tény, hogy a keleti népeknél a növények ismeretét felhasználták a hit terjesztésére, "a gyógyítások" pedig csak az úgynevezett gyógynövények alkalmazását jelentette.
Egyiptomban valóságos gyógynövény kultusz fejlődött ki (gyógyítás, balzsamozás, mérgezés), amit az is bizonyít, hogy az ún. Ebers - papiruszok (i. e. 3500), több mint 800 receptet tartalmaznak. Ismerték, pl. a retek, a hagyma, a fokhagyma gyógyító hatását is. Az egyiptomi nők sáfránnyal, hennával festették hajukat, szemüket, bőrüket. Az asszírok és a babiloniak a kökörcsin, cékla és a csírázó gabona jótékony hatását használták fel. India fűszerei, illóolajai, balzsamai az egész világon ismertek voltak.
A kínai és a japán ősi gyógyászat gyakorlatilag növényekre alapult, amely kisebb-nagyobb kivétellel napjainkban is folytatódik.
A görög-római kultúra megjelenésével és Hippokratész, Galenus gyógyászattal foglalkozó munkái, a gyógynövények helyes használatát indította el. Ebben az időben már jól ismert gyógyszer-formák voltak a vizes és szeszes növényi kivonatok is.
A római birodalom hanyatlása, majd bukása után a gyógynövények alkalmazását és általában a gyógyítás gyakorlását a szerzetesek, az apácák, az egyház vette át.
A kereszténység első századait a természettudomány, így a természetes gyógymódok (növények alkalmazása) hanyatlása jellemezte. A haladás ez időben, az arab világban folytatódott, főleg Avicenne munkásságával.
A gyógynövényekkel kapcsolatos ismeretek felhalmozódása következtében, azok alkalmazása a XII. században terjedt el, a fűszerkönyvek, füvészkönyvek és herbáriumok megjelenésével.
A XIX. és XX. században a kémia fejlődése tette lehetővé, hogy a természetes eredetű anyagok ismerete igazi tudománnyá fejlődjék.
A növényekben rejlő felbecsülhetetlen értékeket bizonyítják a digitálisz, penicillin stb. felfedezése is.
1871-ben megjelent az "Első Magyar Gyógyszerkönyv", 1895-ben a "Gyógyszerismeret" és 1904-ben Kolozsváron kísérleti gyógyszernövény telep létesült.
Vissza