Előszó
Amikor ennek a könyvnek a címéről beszélgettünk, szóba került, mit is kellene kifejeznie: természetesen a mondanivalóját. Vissza kellene adnia, hogy miért, mi célból, mi okból, egyáltalán minek,...
Tovább
Előszó
Amikor ennek a könyvnek a címéről beszélgettünk, szóba került, mit is kellene kifejeznie: természetesen a mondanivalóját. Vissza kellene adnia, hogy miért, mi célból, mi okból, egyáltalán minek, kinek, hiszen ki olvas ma is mit, mit akar hallani és mi végett, általában minek ír az ember, mi értelme az egésznek. A címek mérlegelése közben egy dolog világossá vált: értelme mégis van.
A címek, amelyeket találgatva fölsoroltunk, tükrözik, mi mindent is mondok, mondanék ki- és megmondani ezekben az írásokban, amelyeket leginkább novellának nevezünk, pedig az a gyanúm, hogy nem azok. Elemezgetés és mindenféle bizonygatás helyett fölsorolom a föl- és végül elvetett címeket: Teszem a dolgom, Hogy megmaradjunk, Kinnrekedve, Hontalanság, Hontalanság a honért, Hontalanság a holnapért, Nyolcvan év hontalanság, Ma a holnapért, Édes két hazám, Két egyetlen hazám, Hazáim, Két haza közt hontalan, Édes hazám..., Magyarul, magyarnak, magyarként..., Határok pedig nincsenek, Ég a gyertya, Gyújtottam gyertyát..., A gyertyaláng nem aludt ki, A gyertyaláng kialszik, Ima az otthonmaradókért.
A szegedi Dugonics temetőben van egy sírkő, amelyet "Elszakított földben nyugvó feleségének emlékére" emelt valaki. Ismerős számomra ez az abszurd élethelyzet a határnak bármely oldaláról szemlélve is, ezért ezt választottam a könyv címéül.
Vissza