Méreg

Előszó

Részlet a könyvből:

A kis Marius hallgatagon és mozdulatlanúl ült a padban. Csaknem túlságos nagy sötétbarna szemei ijedt kifejezésűvé tették keskeny, halvány arczocskáját ; és ha váratlanúl kérdést intéztek hozzá, homlokáig elvörösödött és dadogni kezdett.
A kis Marius az utolsó előtti padban ült, kissé előre görnyedt hátgerinczczel ; mert a padnak nem volt karja és szigorúan meg volt tiltva, hogy a következő padhoz hátradőljenek.
Földrajz-óra volt 11-12-ig, eg meleg augusztusi napon a szünidő után. A nap ragyogott az igazgató kertje felett, s megaranyozta a kis almafán lévő négy nagy almát. A kék függöny le volt eresztve az első ablakon, de a következőnél Ábrahám ügyesen egy napórát készített az ablakfára s tintával kirajzolta ; épen most sürgönyzött szét a kérdezősködőknek az osztályban, hogy elmúlt féltizenkettő.
- Több várost, - mondá a segédtanár a katedráról és belefujt egy lúdtollszárba. Az volt a szaktudománya, hogy tollpennákat hegyezett, s minden osztályban, a hol tanított, egy kis csomó lúdtoll hevert, melyet az igazgatón kívül senki sem használt.
Mindamellett Borring segédtanár nagy gondot fordított rendbentartásukra. Gyakran megtörtént, hogy valamelyik pajkosabb tanítvány, szünet alatt, összeszedte a tollakat, beleütötte a tintatartóba, s addig kavart velük, míg hegyeik mindenfelé szétmeredeztek, s a tollszár csupa tinta lett. Vissza