Meredek út (dedikált példány)

Fülszöveg

Versről beszélni: körülírás, és körülírás is marad. A vers nem "szólít meg", nem "mond", nem "közöl", nem "jelent" hanem megmutat. A nyelv közlő funkcióján keresztülgázol. Feltárja a nyelvet: metszeteiben egymásra rakódott és megtömörödött rétegeit.
Minden szót kimondtak már, sokszor, előttünk. Minden kimondott szó: ismétlés. Szabályokat és történeteket hordoz, a jelentés összetettségét és feszültségeit. Minden szót lehasználtak előttünk, le kell porolnunk a jelentésüket.
Sütő Csaba András szövegei: fontos pontokhoz való "meredek" viszonyulások. Már a cím miatt is, hiszen ugyanezen a címen jelent meg Radnóti kötete 1938-ban. Átvétel? Hagyománykövetés? Parafrázis? Sütő Csaba András József Attilától indulva, Whitmanen át, Poundig birtokolja el, hasznosítja és értelmezi újra azt a szöveg-univerzumot, melyet nem-prózának nevezünk. Ez a könyv annak lesz jó, aki folytatni tudja magában. nem elég engedni, hogy folytatódjon, együtt kell munkálkodni vele. Ez a meredek út nyelvének aktivitása, energetikája. A közlés feláldozása, de nem oktalanul, és nem is ok nélkül.
Nem-próza? A nem-próza maga az elmozdulás. nem közlés, nem kijelentés, nem ítélet. Közelítés a nyelv felé, a közléstől távolodóban. Ez a meredek út. Szabad versnek is nevezhetném a versmondatok folytonos, áthajló lüktetését, de nem szeretem ezt a kifejezést. minden vers a maga formáját keresi, azt, amelyben otthon van. A nem-próza a saját formája felé nehézkedik. Feláldozza magát, feláldozza versszerűségét: "Mert hang és áldozat itten minden." Vissza