Mercurius 2008.

Előszó

Az Országos Széchényi Könyvtárnak a Reneszánsz Év keretében rendezett kiállítása a magyar humanizmus kezdeteit tette vizsgálat tárgyává, Vitéz János püspök személyére, könyvtárára, kulturális tevékenységére koncentrálva.
Vitéz a tudományos közmegegyezés szerint "a magyar humanizmus atyja". Életműve nélkül nem értelmezhető annak a folyamatnak kezdete, amelyet a magyar nagy-reneszánsznak nevezhetnénk, azaz a 15. század második felének klasszikus humanista művelődési irányultsága, könyvkultúrája, reneszánsz udvari és tudományos élete. Szétszóródott könyvtárának bemutatásával régi adósságát pótolta a magyar könyvtörténet- és humanizmuskutatás, a külföldi kölcsönzéseknek köszönhetően első alkalommal volt együtt ilyen nagy számban Vitéz birtokolta kódex. Közülük néhányat utoljára 1876-ban láthatott egy szűk tudósközösség a Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtárának irodalmi kiállításán, amint erről akkor a Magyar Könyvszemle lapjain a névtelen tudósító (talán Fraknói Vilmos, talán Csontosi János) beszámolt. Fraknói és Csontosi neve nem pusztán a kegyelet okán kívánkozik minden Vitéz vonatkozású megszólalás élére. Fraknói, a tudós főpap 1849-ben megjelentetett monográfiája máig a legátfogóbb életrajz, melyet részkutatások több ponton módosíthattak, erényeit azonban nem kérdőjelezhették meg. Sőt, a történeti hagyomány olyan tételeit is elfogadja, melyeket Fraknói sem tudott egyértelműen bizonyítani. A nagyközönség számára nem ismert, hogy Mátyás trónra lépésének 550. évfordulóján egy másik kerek évfordulót is ünnepelhetnénk, 1408-ban született Vitéz János. Legalábbis Fraknói monográfiája szerint, noha nem tudott forrásokra hivatkozni, amelyek feltételezését megerősítenék, ám az is igaz, hogy azóta sem került elő olyan adat, mely feltételezést megcáfolta volna. Az alig-alig ismert Csontosi Jánosnál pedig senki nem tett többet Vitéz évszázadokon át lappangó kódexeinek napfényre hozatalában. Vissza