Az orosz társadalmi-politikai gondolkodás a századfordulón 1895-1906

Előszó

A századforduló - közelebbről az 1895-1906 közötti időszak - jelentős változásokat hozott Oroszország fejlődésében. Ezekben az években formálódott ki a társadalmi-politikai erőviszonyoknak az a rendszere, amelyre a lenini forradalmi koncepció, a két társadalmi forradalom elmélete épült. Az első orosz forradalom során bebizonyosodott, hogy a napirenden levő polgári demokratikus forradalmat csak a forradalmi párt által irányított munkásosztály vezetheti, így az szükségszerűen továbbfejlődik, átnő proletárszocialista forradalomba. Milyen összetevői voltak a sajátos társadalmi-politikai erőviszonyoknak? Mindenekelőtt a gazdasági szerkezet többszektorúságára kell utalnunk, ami több társadalmi formáció együttélését jelentette.
Az 1890-es években újabb lendületet vett a tőkés árutermelési viszonyok térhódítása. A nemzeti jövedelem növekedési üteme elérte az ipari forradalom, az ipari átalakulás korára jellemző mutatókat. Különösen az ipari termelés fejlődött dinamikusan. A feldolgozó ipar termelési értéke 1893-1897 között, öt év alatt 80 százalékkal nőtt. A legfontosabb energiahordozók - kőszén, kőolaj - bányászata az említett időszakban másfélszeresére emelkedett. A korszak gazdasági fejlődésében központi szerepet játszó nyersvas és acél előállítása ugyanezen idő alatt megkétszereződött. A kelet-európai ipari átalakulás motorját jelentő vasútépítkezések változatlan lendülettel folytak. 1895-1906 között évente átlagosan csaknem 2 ezer km új vasútvonalat fektettek le. Vissza