Menyhárt József ex librisei és alkalmi grafikái

Előszó

A debreceni képzőművészeti élet, különösen a grafika múltjában viszonylag folyamatosan kapcsolódnak össze a láncszemek. A sor első láncszeme talán a hányatott életű, lengyel származású tipográfus és fametsző Hoffhalter Rafael (kb. 1525-1568) munkássága volt, akit a szakma kényszerített arra, hogy többi nyomdász kortársához hasonlóan mestere legyen a fametsző vésőnek. A következő láncszemet a kollégiumi rézmetsző diákok jelentették; ők nem a mai értelemben vett grafika művelői voltak. Munkásságukkal csupán az oktató-nevelő munkát kívánták szemléletesebbé tenni. Tankönyvillusztrációik és térképeik, vagy városképeik nem művészi alkotások, hanem kiváló mestermunkák, amelyek minden ábrázolásbeli fogyatékosságuk ellenére is betöltötték feladatokat. A következő láncszem a mai értelemben vett művészi grafika művelése, amely századunk húszas éveiben erősödött meg és nőtt naggyá városunkban. Az első világháború utáni években több jelentős grarfikus élt és alkotott Debrecenben. Itt munkálkodott a korszak két jelentős, európai hírű művésze: Gáborjáni Szabó Kálmán (1897-1955) és Vadász Endre (1901-1944); mellettük itt dolgozott Toroczkay Oszvald, Balczer György, Bánszki Tamás, Dienes János, Haranghy Jenő, Nagy Sándor János, Senyei Oláh István, (dobi) Oláh István, Nagy Ferenc, Petry Béla stb. Már a század elejétől kezdve közösen igyekeztek megvalósítani elképzeléseiket. Együtt dolgoztak és állítottak ki a Művészházban. Közösen készítették levonataikat a Fém- és Faipari Szakiskola rajztermében, 1935-től Nagy József és Soó Rezső vezetésével az Ajtósi Dürer Céhbe tömörülve emelték nemzetközileg is elismertté a debreceni grafikát. Ennek a "láncolatnak" kiemelkedő és munkásságával előremutató tagja volt Menyhárt József is.
Menyhárt Józsefről elmondhatjuk - de ez általában érvényes a két háború közötti debreceni művészekre is - hogy benne élt az élet sűrűjében. Közösségi ember volt már akkor is, amikor ennek szükségességét még csak kevesen ismerték fel, és kevesen is éltek vele. Nem akart sohasem behúzódni az alkotói öncélúság hűvös - talán kényelmes és biztonságos - magányába. Vissza