Mentőakció Núbiában

Fülszöveg

A Nílus völgyének az a szakasza, amelyet Núbiának nevezünk, 1960 és 1969 között minden idők leglátványosabb és legjobban összpontosított régészeti mentőakcióját élte át az UNESCO égisze alatt. Mintegy harminc ország tudósai, építészei és mérnökei vették fel a harcot az idővel: feltárták és konzerválták azoknak az ősi műemlékeknek, településeknek és temetőknek jelentős részét, amelyeket Egyiptom asszuáni nagy duzzasztójának megnövekvő vízszintje halálra ítélt. Nemsokára rádöbbentek, hogy Núbia a múlt valóságos szabadtéri múzeuma, és az ott dolgozó expedíciók a szó szoros értelmében addig nem is gyanított emlékek százait tárták fel. Ez különösen Núbiának Szudánban fekvő részére vonatkozik. Itt az egyiptomi fáraók az i. e. 19. században bevethetetlen erődök egész sorát hozták létre, hogy megvédjék országukat - de kikkel szemben? A kérdés csak egyike az expedíciók számára feladott talányoknak.
Sehol másutt a világon nem lehetett volna, alig kőhajításnyi távolságra egymástól, féltucatnyi különböző kultúra emlékeire bukkanni. Núbiának mindig a Földközi-tenger és Belső-Afrika kultúráját összekötő folyosó szerepe jutott. Az ásatások során felgyűlt adatok eredményeként valószínűnek tűnik, hogy a Núbia és Egyiptom ősi kapcsolatairól kialakult, általánosan elfogadott nézeteket felül kell vizsgálnunk. A bennszülött kultúrák (A- és C-csoport, Kerma, Napata, meroitikus kultúra és X-csoport), amelyek soha nem látott bőségben hagyták hátra nyomaikat Núbia területén az elmúlt évezredekben, valószínűleg a folyó felső folyásának vidékéről származtak. A Nílus völgyének középső szakaszán megforduló afrikai népcsoportok némelyike kellő bizonyítékát adta annak, hogy teljesítményei nem lebecsülendők a civilizáció fejlődéstörténetében. Az UNESCO núbiai mentőakciójának régészeti leletei ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy a további történelmi kutatások már nem csak a nagy földközi-tengeri, hanem a belső-afrikai civilizációk felé is forduljanak.
A szakemberek körén kívül kevéssé ismeretes, hogy Magyarország is részt vett az UNESCO leletmentő akciójában. Ezért különös figyelmet érdemel a kötet függeléke, amelyben két magyar régész, Castiglione László és Török László szakszerű s egyúttal színes, élményekben gazdag beszámolót nyújt az 1964-ben Núbiában folytatott magyar ásatásról. Vissza